fbpx
Oldal kiválasztása

Szeptember 22-én délután a Mérleg zodiákusi jelébe lép a Nap, ezzel hivatalosan is megnyitja az őszt.

Kép: pinterest.com (Libra)

Kép: pinterest.com (Libra)

A hagyomány szerint négyszer kezdődik újra az esztendő az évkörön; az őszi nap-éj egyenlőség a négy napfordulati pont közül a befelé fordulás idejét indítja el. Ilyenkor már negyedéve egyre rövidülnek a nappalok, és mostantól az éjszakák lesznek hosszabbak.

Ezoterikus értelemben most érkezik el a befelé fordulás, az elcsendesedés, a beltéri munkák ideje. Főleg szellemi és lelki értelemben.

A Mérleghez tartoznak a párkapcsolatok, ám hiába játszódnak ezek látszólag a külvilágban, mégis minden vektoruk befelé mutat: lényünk, önvalónk mélyére. Amit a társam mutat, azt érdemes megkeresnem magamban, és megvizsgálni, vajon rendben vagyok-e azzal a dologgal.

Elképzelhető, hogy a társam nem adja meg nekem a kellő figyelmet, gyengédséget, dédelgetést. Vajon ő a hibás? Vajon lehet-e, hogy (i) ideje lett volna már továbblépnem ebből a kapcsolatból, vagy (ii) talán én nem adom meg magamnak a kellő törődést? Az akármilyen módon erőszakos társkapcsolatok sokszor csak önbüntetéseink meghosszabbított végrehajtási területei, és legtöbbször olyan jól rejtőznek a fokozatosság és mindennapi rutin álcájában, hogy magunk előtt is rejtve marad ez a jellegük.

A Mérleg jelében kezdődő időszakban lehetőségünk van befelé fordulni, és megvizsgálni, mit találunk ott. Ilyenkor kezdjük meg az ereszkedést lényünk tárnáiba. Jó, ha tudatában vagyunk (varázs)eszközeinknek, hogy amikor elénk toppannak a tárnák lakói, egyből tudjuk, hogy a hamuban sült pogácsát, a nádsípot, vagy a törött szárnyú kacsa tollát kell elővegyük.

Mostani cselekedeteink végső soron a harmónia megvalósítását és gyakorlati megélését célozzák. Akár a párkapcsolatokban is tapasztalhatjuk, hogy szívesebben keressük a konszenzust, mint a konfrontációt, és sok szerelem bont szirmot az indián nyár langyos ragyogásában.

Ősszel kezdődik a színházi évad is. A színház szintén a Mérleg jeléhez tartozik, és bizony előfordul még a mai matériahívő, sokkos-bibis világban is, hogy a színpadon kibomló tapintható csoda következtében végbemegy az érzelmi alkímia a nézőtéren.

A tapasztalati lehetőségek száma végtelen, a varázseszközök a külső-belső térben egyaránt izgatottan várják, hogy rendeltetésszerűen használjuk őket.

Így hát… pálcák a kézben, áldás az úton.