Pénteken a Jupiter átlép a Mérleg zodiákusi jelébe. Ezzel kezdetét veszi egy hosszabb időszak, amelyben az Igazság szerint mérettetnek meg az életünkben lévő személyek, jelenségek – és végső soron mi magunk is. Valójában tehát nem az Igazság van mérlegen, hanem a mérleg az Igazság maga.
A Jupiter analógiája az Igazság, a Mérleg pedig mérleg, tehát nem kerül sok firnyákba kiokoskodni, hogy a most induló szakaszon az igazzá válás, a mindennapi hazugságaink, a tudatos vagy öntudatlan, ösztönös vagy tanult füllentések, lázadások és belső törvények alakot öltése lesz fókuszban.
A Mérleg jelével analóg a kapcsolatrendszer, amelyben élünk, ezen belül is a párkapcsolatok. Óhatatlan, hogy szerelmeinkben és hasonló szövetségeinkben előkerüljön az Igazság fogalma. Érdemes oly módon elébe menni a történéseknek, hogy önállóan elkezdjük feltérképezni: hol vannak elaknásított hazugság-ingoványok, hol nem vagyunk teljesen őszinték (önmagunkhoz, társunkhoz vagy bárki máshoz), miken kellene és lehetne változtatni, hogy kikerüljünk a hazugságspirálból.
Lineáris logikával nehezen (se) magyarázható, de valahogy úgy van, hogy amikor az ember egyre több dologban él igaz módon, és egyre nagyobb ívben kerüli el a (mégoly kegyes) hazugságokat, valahogy az anyagi világban és az egyéb emberi kapcsolatokban is megjelenik körülötte a bőség (akár anyagi értelemben) és a harmónia (akár egyértelműség formájában, akár sallangmentesség képében, akár mindenhogy), és lesz az élet úgy általában letisztultabb, kontrasztos.
Gondoljátok meg, milyen megnyugtató, hűs, békés dolog olyasvalakinek a közelében lenni, akinél az „igen” igent, a „nem” nemet jelent apróbetűs átejtések nélkül. Bölcsen tesszük, ha ezekben a hullámvasutas időben a jellemünket fejlesztjük és figyelünk befelé. A lélek mindig tudja, merre van az Igazság.
Mindig.
Pálcák a kézben, áldás az úton.