Már írom is a Rák dolgait, ahogy ígértem, csak előtte még fontos megjegyezni, hogy a Hold – a Szűzben haladva, napközépen pedig szembenállva a Neptunusszal – lehetővé teszi, hogy mélyre menjünk önnön lelkünkben és rendet tegyünk érzelmi-lelki vonalon, plusz (mintegy bónuszként) kezdjünk valamit múltunk függő tételként szereplő alakjaival.
És akkor a Rák zodiákusi jelről.
Amikor a Nap ezen a körcikken halad át, fogékonyabbak vagyunk az érzelmekre, sőt, megkockáztatnám azt is, hogy érzékenyebbek lehetünk (esetenként számítani lehet átfutó hisztizésekre is). Előtérbe kerülnek a családi dolgok, és az anyasággal kapcsolatos lelki kérdések is (akár gyermekként, akár édesanyaként jelenünk meg a családi piacon, akár mindkét szerepben egyszerre).
Ebben a hónapban elővesszük, leporoljuk gondoskodni vágyó (és a gondoskodást vágyó) énrészünket (igen, még azok is, akiknek nincsen ilyen gyári beállításuk). Ez persze rögtön türelmet is igényel a környezetünktől, mert például lehet, hogy a harmincötbe lépő fiacskánk már ténylegből nem kéri a negyedik tányér levest.
(((Itt jegyzem meg, hogy a „tapintat” és „személyes tér” gyönyörű fogalmak. Gyakorlatba való átültetésükért az emberiség nagyobbik része lenne hálás, úgy érzem.)))
Ezekben a hetekben jobban figyelünk otthonunkra, amely ugye – szerencsés esetben – családunk bázisa, a házitűzhely helye, a befogadó, tápláló, ringató, biztonságot adó családi fészek.
Akit ezeken kívül foglalkoztat nemzetünk történelme, eredete, csillagregéi, most elemében érezheti magát. Helye van a hagyományőrző rendezvényeknek, a hagyományokkal való ismerkedésnek úgy általában.
Én pl. szeretek ilyenkor (is) várakban kószálni, tájházakat látogatni, és különösen nyitott vagyok arra, hogy melyik eszköz mire való és miért úgy kötötték a kévét ahogy, és mire szolgál az a kampós micsoda a kasza nyelén.
Egyébként meg a két minőséget ötvöző családfakutatók is dörzsölhetik a tenyerüket.
Az anyaság fogalomköre játszik ezen kívül átvitt értelemben is: amikor a szó konkrét értelmében nincsen sírós-pislogó babánk, ám valamilyen teremtményünkkel kapcsolatban azt érezzük, hogy ő lelkünkből született édes gyermekünk. Mert pont ugyanúgy lehet álmatlanul sínylődni, vajúdni, elkeseredni, étlen-szomjan semmibe révedni, reménykedni, minden mást feledve megszállottan virrasztani teszem azt egy zenemű, egy irodalmi alkotás okán is, ahogyan egy biológiai gyermek miatt.
Mármost, a fentiekre tekintettel, kívánok Nektek rengeteg csodálatos, izgalmas, örömteli kalandot ebben a gyönyörű nyárban!
Pálcák a kézben, áldás az úton.