Szombaton gyarapodik a Hold. Ez a fázis kedvez minden olyan cselekedetnek és gondolatnak, ami által fejlődhetünk, jobbak, többek lehetünk akár fizikai (anyagi), akár szellemi értelemben.
Ez a nap hajlamossá tehet az álmodozásra, merengésre. Nem árt, ha tudjuk, hogy ellazult állapotban, amikor csak „nézünk ki a fejünkből”, „elbambulunk”, akkor kerülünk a legfogékonyabb állapotba.
Ha van időnk nyugodtan leülni ebéd előtt, még üres gyomorral egy órácskát, vagy egy felet, üljünk kedvenc karosszékünkbe és álmodozzunk. Alkossunk jövőt magunknak vágyképeinkből, színes-illatos, újító ötleteinkből. Erre a rövid időszakra kapcsoljuk ki a mindannyiunk vezérlőpanelén megtalálható „nem lehet, mert” és „majd akkor, ha” feliratú gombokat, szorítsuk lábszárunkat vágyaink oldalához és dobjuk a gyeplőt a nyakukba.
Legyünk bátrak nagy léptékben álmodni. Mindenki ugorjon önmagához képest minimum két nagyságrendet. Ne féljetek, a gondolatok nem hallatszanak ki. Belül, önmagunknak lepergethetjük a legvadabb mozit, a legvagányabb forgatókönyvet. Legalább olykor-olykor, a magány csendjében, amikor lelkünk teljes vertikuma megmutatja magát gondolatvilágunkban, legalább ilyenkor legyünk elég merészek megízlelni a valódi szabadság mámorát.
Íme a titok hétvégére: minél többször engedjük lelkünket szabadon vágtatni, minél többször bízzuk rá a nyargalási irányt, minél színesebb és izgalmasabb tájat álmodunk köré, annál szívesebben repül, annál izgatottabban várja, hogy kalandozhasson.
Egy idő után már hétköznap délelőtt is. Egy idő után már a recessziós, politikusokkal terhelt világban is.
Mígnem azt vesszük észre, hogy az álmainkban látott táj alig is különbözik a valóságostól.
És ez azért van így, Kedvesek, mert a lélek tüze, a szenvedély, a valódi vágy és a SZER-elem teremti meg valóságunkat. No persze, ha engedjük. Igen, megkockáztatom azt is, hogy nem is kell különösebben aktívan tennünk érte. Elég, ha abbahagyjuk a gátak, falak és akadályok építését. Amint felhagyunk azon törekvésünkkel, hogy megvadult orrszarvúkölykökkel akarjunk tojást patkoltatni, az Élet magától kivirágzik és átnyújtja ajándékait.
Az ajándékok bekészítve várnak mindenkire. Mindenkire. Talán ideje lenne megtanulnunk hagyni, engedni, elfogadni.
Pálcák a kézben, áldás az úton.