Az Uránusz és a Plútó kapcsolata éveken át (hol erősebben, hol gyengébben) adja a beépített Főnix-hatást. Ehhez kapcsolódik most a Merkúr, és hozza magával a hétköznapok beavatásait szellemi-gondolati szinten, és az anyag világában.
Kép: pinterest.com (Martina Hoffmann: Initiation)
Hermész hátráló mozgása most visszatérő alakok és helyzetek képében hozza a lehetőséget a radikális gondolati változásra. Ez azért élet-halál kérdése, mert az érzelmi és gondolati struktúrák radikális és (sokszor hirtelen) megváltoztatása nélkül botorság lenne érdemi változást várni a fizikai létezésben.
Igen, tudom: sokatoknak változik most hatalmasat az élete, akár több fronton. A Sors olykor szelíd (?) határozottsággal tessékeli ki az embert a komfortzónájából, világot látni. Ilyenkor nem tehetünk mást (igen, ha ez a tudat könnyít a lelketeken: így vagyok ezzel most én is), mint felvesszük a tarisznyát, megnézzük a hamuba sült pogácsát és a varázseszközöket, és elindulunk, arccal az Élet felé.
Tapasztalatom szerint a leghatékonyabb attitűdje ennek a kozmikus varieténak az, ha kizárólag izgalmas, csodás kalandként vagyunk hajlandók az életre tekinteni. Játékként. (Mert egyébként az is.)
„OK, Sors, tűrd fel az inged ujját, és mutasd meg, mit tudsz! De ne gyere nekem langyos, átlagos, szürke megoldásokkal! Használd a fantáziád, és mutasd meg, milyen animátor vagy! Mutasd meg, hogy érdemes volt leszületnem, mert ez a hely tényleg a lehetőségek birodalma!
OK, Sors! Itt vagyok, játsszunk! Itt vagyok. Figyelek Rád. Belesimulok az áramlataidba, vigyél!
Bízom Benned, hogy a nagy áramlás közepette nem csapsz oda semmilyen sziklának, hogy összetörjem magam. (Igen, megtehetnéd. De bízom Benned, hogy nem teszed meg mégsem.) Én pedig tudom, hogy bármit tegyél is elém (értsd: BÁRMIT), ahhoz mindig megtalálom a megfelelő eszközöket a tarisznyámban, a pogácsa mellett. Mert tudom, hogy a Rend-Szer imígyen működik.”
No, ehhez mit szóltok?
Pálcák a kézben, áldás az úton!
