Az új hét kezdetén előfordulhat, hogy szabadságvágyunkat korlátozva érezzük, s a hatást hajlamosak vagyunk mindenféle alvilági aknamunkának tulajdonítani. Természetesen ez is egy nézőpont, de amikor hátralépünk és jobban megvizsgáljuk, a végén csak kiderül, hogy magunknak ástuk ezt is. Ahogy korlátozni, úgy felszabadítani is csak mi tudjuk önmagunkat, senki se más.
Más szinten élve a hétfői nap uralkodó energetikáját (és biztatlak is Benneteket, hogy inkább ezt a szintet válasszátok) immár tapasztalati bölcsességgé válhat életünkben a spiritualitás. Konkrét, kézzelfogható bizonyítékokat és élményeket szerezhetünk afelől, hogy a misztikus titkok kutatása, a belső, út, a tanulás mind-mind a jövőért vetett magok, és megfelelő tudatossággal szellemünk felszabadulását segítik.
Ebben a néhány napban ismét tömegével kapunk sugallatokat, meglepő új ötleteket, hajmeresztő inspirációkat. Azért piszkál bennünket ilyenekkel a Teremtés, mert kíváncsi, mikor merünk hallgatni a szívünkre. A Legnagyobb Mágus odaadja százezer embernek ugyanazt a zseniális gondolatot, majd a haját tépve figyeli, hogy közülük mindössze egynek van elég vér a tarsolyában (igen, tudom, hogy képzavaros, de legalább nem vulgáris), hogy valóra is váltsa az ötletet.
Ez az időszak zömében arról is szól, hogy változnak az energiák, tisztulnak a csatornák, az emberi kapcsolatok, átértékelődnek viszonyok és fontossági skálák. Élvezetes ez a kor, amiben élünk, ez tisztán látszik.
Annak érdekében, hogy káros szenvedélyeinket, lehúzó dolgainkat könnyebben el tudjuk engedni, a Hold lesz olyan kedves és a délelőtti órákban elúszik Nimród (a nagy vadász) nyílvesszőt elengedő keze felett, így aztán erre az áramlatra bátran ráültethetünk minden olyasmit, amitől immár szabadulni vágyunk, és csodálkozhatunk, hogy ezúttal milyen egyszerűen is sikerült ez.
Figyeljetek arra, hogy a Fény mágiájának szertartásaihoz úgyszólván kötelező kellék az élő tűz (legalább egy gyertya) fénye.
Pálcák a kézben, áldás az úton.