Oldal kiválasztása

Csütörtökön három égi vándor is hangsúlyozza a Bak jelét, a Nyilas csillagképet. Ilyenkor jellemző ránk a praktikus gondolkodás és a konkrétumok iránti igény.

Például: „nem érdekel, milyen szép lesz, azt mondd, mikor lesz készen!” Vagy: „elhiszem, hogy ez majd egyszer nagyon jó lesz nekem, de arra vagyok kíváncsi, konkrétan mit kell tennem, hogy elinduljon a változás.” Meg hasonlók.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Most van az ideje, hogy megtegyünk fontos lépéseket. Lehet, hogy nem haladunk fénysebességgel, de az elengedhetetlen, hogy haladjunk. Akármilyen apró lépésekkel. És lehetőleg előre, és felfelé. Ne a gödör fenekét irányozzuk, hanem a hegyek ormát.

Mindezen késztetések hátterében a lelkünk mélyén ragyogó isteni tudat mozog. Lényünk bölcsebb része, aki a földi iskola buktatóin, vizsgáin és sajátirhás tapasztalatain keresztül tanít bennünket arra, miként hozhatnánk ki önMAGunkból a legjobbat. A „legjobb” ebben az iskolában nem valamiféle poroszos értékrend szerinti mennyiségi skála bizonyos értelmezési tartománya (emlékeztek a Holt Költők Társasága című filmre és a Pritchard-skálára?), hanem önMAGunk tiszta megnyilvánulása a fizikai síkon.

Tulajdonképpen semmi más dolgunk nem lenne, mint elhagyni a félelemszerű sallangokat, és eredeti fényünkben ragyogni itt, az anyag világában. Egészen hasonlóan ahhoz, ahogyan ezt a gyermekek teszik, amíg nem tanulják meg tőlünk, hogyan ne tegyék.

Hm. Nem gondoljuk, hogy a naptárreform óta elég idő eltelt már ahhoz, hogy ismét valami komolyabb reformmal álljon elő az emberiség? Nem központilag értem, hanem mindenki egyénileg, a saját életében.

Pálcák a kézben, áldás az úton.