Vasárnap a tudásvágy lelkünkben születik; a tanulás, a filozófia és akár Isten arcainak megismerése kifejezetten lelki-érzelmi kategóriává nemesül.
A Merkúr és a Jupiter teremtő kapcsolata okán előtérbe kerül ismét az igazság témaköre. Megjelenhet ez azon a szinten, hogy „nekem van igazam”, hogy „neked nincs igazad”, de akinek van kedve, ezt a szellemi-lelki beállítottságot felválthatja azzal is, hogy „gondolkodjunk-érezzünk együtt, hogy rátaláljunk az egyetemes Igazságra”.
Képessé válunk önnön lelkünk mélyének megértésére, és adódhatnak helyzetek, amikor választás elé kerülünk: kiállunk-e saját lelkünk igazsága mellett. Sőt, tovább megyek: hozhat a Sors olyan válaszutakat, ahol akár a magányosság ösvénye is bekerül a pakliba akkor, amikor ragaszkodunk saját, igaznak érzett útvonaltervünkhöz.
Személyes véleményem szerint a saját igazság jó dolog; az elvekhez való ragaszkodás is az. Azonban ez automatikusan feltételezi a magatartást, hogy az ember folyamatosan, minden pillanatban teszteli a privát igazságot: vajon változatlanul összhangban van-e a Szeretet elveivel, melynél (ahogy P. Mester szokta volt mondani) semmi sem fontosabb.
Pálcák a kézben, áldás az úton.