Milliószor hallottuk már, mostanra nagyon kellene tudnunk, hogy gondolataink teremtik világunkat. Az ember ugyanúgy teremt, ahogy a Teremtő. Gondolatokkal, szavakkal (és tettekkel). Amikor elfogadjuk mások meggyőződését a gazdasági válságról, az anyagi javak szűkös rendelkezésére állásáról, önként sétálunk az akolba, és gondosan magunkra is zárjuk az ajtót.
Sokaktól hallottam és magam is tapasztalom, hogy szimpla hazugság az, hogy a világon szűkösség van, és hogy az ember alapállapota a hiány, a „tisztes” szegénység. Ebben a témában rengeteg forrásból lehet tájékozódni, akit érdekel, megteheti. Hétfőre csak egy dolgot írnék a sok közül. Tapasztaltam ezt saját életemben, és ezt látom mások életében is.
Amikor valaki a helyén van, és azzal foglalkozik, amiért a Földre született, a bőség magától, automatikusan megjelenik az életében. Főleg, ha még tudatosan ügyel arra is, hogy kipucolja a gondolatai közül és a tudatküszöb alól azt a gondolatrendszert, hogy a pénz piszkos, és ilyenek.
Aki úgy gondolja, ezekben a napokban alkalmasint elkezdheti újraírni a mélyben futó programokat. Segítő gondolat: attól, hogy sok emberben valami valahogy működik, egyáltalán nem szükségszerű, hogy ugyanaz bennünk is ugyanúgy működjön. Többek között ezért születtünk embernek, és nem orrszarvúnak.
Pálcák a kézben, áldás az úton.