Vasárnap általában pihenni szoktunk, de ha most úgy érezzük, hogy tenni-venni, rendezgetni támad kedvünk, ne tétovázzunk! A rendrakás igénye megjelenhet a ház körül és lelki-érzelmi vonalon is.
Számítani lehet túlérzékenységre és érzelmességre is. Haladók működtethetik az „amint kint, úgy bent” isteni elvet: igen, ér takarítás közben zokogni. Főleg, mert estefelé telik a Hold is, ilyenkor áradnak az érzelmek, könnyűek a könnyek. Vasárnapról hétfőre virradó álmainkban teljesség-üzenetek érkeznek, és még mindig játszanak az anyasággal kapcsolatos körök is, úgy fizikai, mint szellemi értelemben.
Ma minden szinten láthatóvá válik, hogy valóban REND a lelke mindennek. Aki nem szeret pakolászni, találja meg ennek a mondásnak a mélyebb értelmét. Merthogy van neki olyanja. Az elsődleges jelentés mögött valami olyasmi lapul, hogy minden dolog mélyén az isteni renddel találkozunk.
Próbáljatok meg erre ráérzékelni: a Rendet nem kell csinálni. a Rend VAN.
Mert ki mondja, hogy a Rend az elvágólag pakolt holmit, a négyzetrasztert jelenti? Ki mondja, hogy a vadvirágos mezőn nincs rend?
Érezzetek rá, hogy mélyen belül mindannyiunkban rend van. És hogy akkor is igaz ez, ha némelyünknek mást takar ez a fogalom. És hogy a Rend is viszonylagos, és belső kategória. És hogy lehet a virágágyást szintezővel és kihúzott zsinórral kimérni, és lehet meglátni a nagy, az átfogó rendszert minden dologban. Mindkettő jó. Egyik sem jobb a másiknál.
És jusson eszetekbe az is, hogy – Paksi Zoltán szavait idézve – „mindannyiunkban a Kozmosz fénye ragyog”. A Kozmosz pedig: Rend.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
