A péntek ismét erős érzelmi hatások jegyében telik el. Szükségét érezhetjük eddigi dolgaink összegző átgondolásának és könnyebben vonjuk le a konzekvenciákat az érzelmek oldalán is.
Ez a néhány nap ismét az aratás ideje. A kozmikus értelemben elvetett magok beértek. Általában is igaz, ami most kifejezetten az orrunk alá dörgöli magát: életünk körülményei, jó vagy rossz kapcsolataink, szenvedéseink, elárultatásunk és örömünk egyaránt múltbéli cselekedeteink eredménye.
A retekpalántával ellentétben a gondolati magokkal nem történhet meg, hogy termés nélkül elszáradnak. Az első lépés sorsunk uralása felé az, hogy a minket körülvevő világ alakulásában felismerjük aktív szerepünket, és abbahagyjuk a körülmények és a társak okolását. Illetve nyugodtan folytathatjuk, de előbb-utóbb kénytelenek leszünk észrevenni, hogy ez a magatartás nem visz előre.
Nézzünk rá életünkre, és ahelyett, ami most nem tetszik, vessünk fénymagot, ültessünk szeretet-sövényt, hogy a jövőnk tisztább, szebb és jobb legyen. Mindenki jobb, boldogabb világról áhítozik. Mi pedig újra csak ugyanazt mondhatjuk: a külső változás eredete, oka és gyökere a megváltozott gondolatvilág. Van egy megbízható, megnyugtató kiszámíthatósága annak, hogy az epermagból eperbokor nő, a makkból sem lesz cickány. Érkezzünk bele úgy az életünkbe, hogy ez a törvényszerűség ne ellenünk dolgozzon.
Sosem késő tisztítani. Ha rájövünk, hogy rossz az irány, sosem késő korrigálni.
A belső világunkban zajló folyamatok megértése bizony radikális, gyökeres fordulatokat hozhat az anyag világában. Mert a gondolat a világ egyik legerősebb energiája, a megértés az egyik legnagyobb hatalom. A jelen korszak paradoxona pedig az, hogy a változás ezidőtájt stabil, állandónak tekinthető érték. Akár féljük, akár vágyjuk.
Pálcák a kézben, áldás az úton.