Ha az előző napokra azt mondtuk, hogy lelki és kapcsolati szabadságvágy, teremtő energiák és gyökeres változások, akkor mindezt emeljük a huszadik hatványra, és nagyjából matematikailag kifejeztük a vasárnapot.
Kép: szantodpuszta.hu
Ha az elmúlt időszakban szorgalmasan kutattuk mélységeink titkait, eddigre olyan erőtartalékot gyűjtöttünk saját belső világunkból, ösztöneink üzemanyagából, hogy teljes nyugalommal indíthatjuk a szabadságharcot. Mert az eddigi (kapcsolati) változásokban (még a radikálisabbjában is) volt egy csipet kellem, bolondító lágyság, művészi könnyedség. Ami azonban most következik, abban tiszta (esetleg nyers) erő van, lendület és lelkesedés. Mindez pedig a szabadságot (a korlátoktól és korlátozásoktól mentes létezést) célozza.
A vasárnap kezdődő néhány napban olyan erők felett diszponálunk, amelyek mindenképpen meg kívánnak nyilvánulni a földi létezésben. Rajtunk áll, hogy pusztítunk velük, életet és fényt teremtünk a segítségükkel, vagy óriási erőfeszítések árán elfojtjuk őket (és akkor megint csak pusztítunk velük – önmagunkat).
Mágussá az teszi az embert, hogy uralja gondolati és érzelmi erejét; saját céljainak megfelelően hasznosítja az ösztönvilágából feltörő gejzírek energiáját.
Gyakorló tanoncok figyelmébe: a hiszti NEM szabadságharc. Akkor sem, ha azt állítja magáról.
Kiegészítés haladóknak: a szabadság – ahogy a bátorság, hűség és szeretet – belső kategória.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
