Nem is olyan régen került már szó visszatérő dolgainkról. Most egy rövid idegi ismét aktuális ez a helyzet: most a múltból jelenbe nyúló vágyak, érzelmek, kielégítetlen késztetések macerálják a lelkünket. Úgy is mondhatnánk: most van itt a számlák kiegyenlítésének az ideje. Ha van még rendezetlen tételünk (és itt most főleg érzelmi vonatkozásban lesz ez jelentős), készüljünk rá, hogy esetleg most jön el a számla megfizetésnek ideje. Az elegáns az egészben pedig az, hogy nem is feltétlenül annak fogjuk megfizetni a számla összegét, akinek eredetileg tartoztunk. A lényeg, hogy újra egyensúlyba kerüljön a Tartozik-Követel egyenleg.
Persze ha másnak fizetünk, akkor jön majd újabb kör azzal is, akivel szemben a tartozás felmerült. Vagy akinek velünk szemben van tartozása. De ez a társasjáték nincs sem időben, sem térben, sem életekben korlátozva. Mindegyikből van annyi, mint a tenger.
Aztán aki nem rezeg a visszatérő lelki birizgákra, annak ott van sosem múló gumicsontom: a lelkünkbe érkező zseniális sugallatok.
Azért van erről ilyen sokszor szó, mert még sok-sok hónapig folyamatosan aktuális a csillagos égi mesekönyvnek a szabadságról, tisztaságról, zsenialitásról szóló fejezete. Most csupán annyi történik, hogy a logikus elmén túli tartományban, a lelkünk titkos húrjain rezeg ez az energia. Ha nem tömjük tele a szívünket is a látszatvilág zsibongásával, a kereskedelmi csatornák és a vicces YouTube videók és ki tudja még, mi mindenféle flitteres-durranós hacacáréjával, akkor viszonylag mélyen, egy csendes zugban megtaláljuk azt az ideát, ami számunkra a szabadság kulcsát jelenti.
Higgyétek el: érdemes ezért olykor kihúzni látszatéletünket a konnektorból.
Pálcák a kézben, áldás az úton.