Kép: alphacoders.com
A Vízöntő jelében járó Hold lelki szinten hozza a különlegesség iránti igényt. Hétfőn vágyunk az izgalmakra, és aki fogékony az égi energetikára, most bármit inkább elvisel, mint a monoton szöszmötölést.
Ilyenkor jobb, ha a lencseválogatást elhalasztjuk (vagy rábízzuk arra, aki galamb), és elillanunk valami erdő közé lelket mosni. A kikelet jelenvalóságával persze ez az igény hatványozott.
Elképzelhető, hogy érzelmi vonalon most felületesen, esetleg hebehurgyán működünk. Semmi baj. Minden stációnak van létjogosultsága mindenkinek az életében. Ha a gyerek nem figyel, vagy elindul pillangó iránt, miközben komoly témákról beszélünk neki, kár felkapni a vizet. Majd kirakjuk a milliódarabos puzzle-t máskor, most jobban működünk az absztrakciók területén, mint az anyag kockáiban.
Alakul lassan a Vénusz-Szaturnusz szembenállás. Legkedvesebb értelmezésemben ez annyit tesz, hogy eljött a szerelem ideje. Nem arra gondolok, amikor az agyalás következtében, tudatos logikával kiválasztjuk a jövendőbelinket, hanem amikor mindenféle racionális indok nélkül, testünk-lelkünk-szellemünk teljes vertikumában lelkesedünk valakiért vagy valamiért.
Szerelem lehet egy (vagy több) másik ember iránt, de lehet tevékenység, művészet, táj iránt, hogy csak kiragadott példákat említsek. A lényeg az állapot, amelyben isteni lényegünk tapasztalásra kínálja önmagát. A kiváltó inger ebből a szempontból fontatlan.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
