Hétfőtől elkezdhetünk bemelegíteni a „feltétel nélküli szeretet” versenyszámra – mindkét oldalon. Akár adjuk, akár kapjuk, készüljünk fel rá, hogy olykor ez a feladat nem is olyan egyszerű.
Főleg adási oldalon segíthet az a gondolat, hogy adott helyzetben, adott társunk mindig az elképzelhető legjobbját nyújtja, és ő (adott helyzetben, adott pillanatban) ennyire képes. Ha ezt kevésnek tartjuk, az már a mi ítéletünk, ily módon nekünk van dolgunk az érzelemmel. Az inflációval ellentétben a szeretet-kapacitás nominális értékének vajmi kevés információtartalma van. A lényeg a szubjektív élmény.
Mivel ezek a napok hozhatnak sértődést, túlreagálást, hisztit és hasonlókat, a harmónia érdekében érdemes megkettőzni a lelkiőrséget. Fokozottan figyelvén önmagunkba, befelé, jó eséllyel megelőzhetők a katasztrófák, és izgalmas kalandokkal hagyhatjuk el a vidámparkot.
Persze mindig választhatjuk szabadon a szálankénti hajtépést, de szerintem például ez nem olyan mókás, mint a műemlék körhinta.
Pálcák a kézben, áldás az úton.