Fura módon (?) most éppen az anyagi világban szerzett tapasztalatok, a nagyívű gondolkodás és a fizikai anyagban megnyilvánuló termékenység lehet az, ami figyelmünket a spiritualitásra irányítja. Általában a folyamat fordítottjára helyezzük a hangsúlyt (hogy ugyanis a látható gyökere a láthatatlanban van), azonban olykor nem baj, ha menetiránynak háttal megyünk.
Most úgy juthatunk el a láthatatlan világokhoz, a lélek dolgaihoz, hogy az anyagi világ jelenségeiből vezetjük le, logikai úton például. Esélyt kapunk, hogy ráébredjünk: véletlen nem létezik, az ember halhatatlan létező, és minden rendben van pontosan úgy, ahogy van, és a többi.
Mintha most a teljes materiális sík szövetkezne arra, hogy megmutasson minket önmagunknak, hogy rádöbbentsen: a valóban lényeges dolgokat a lélek mélye és a spiritualitás zegzugos ösvényei rejtik.
A többi – mint mindig – rajtunk áll.
Pálcák a kézben, áldás az úton.