Kép: halfblankpage.blogspot.com
A szeptember úgy kezdődik, hogy a két termékenységet, szerelmet és alkotást jelölő bolygó együtt fog állni az Oroszlán jelében, az esti órákban pedig a Hold éri el a Kosban állomásozó Uránuszt.
Kezdjük hátulról.
Lelki-érzelmi vonalon jó eséllyel kaphatunk különleges, szokatlan inspirációkat. Ez történhet ugyanúgy belülről, mint az úgynevezett külvilágból, a „honnan” most nem fontos. Ilyen időkben mindig kicsit nehezebben viseljük a kötöttségeket és több a lelkünkben a szenvedély, szeretnénk, ha gyorsan történnének a dolgok.
Aztán itt van a Mars-Vénusz együttállás témája is.
Tudjátok: számomra a szexualitás (ennek az égi helyzetnek egyik analógiája) szívügyem. Azért mégpedig, mert szubjektív véleményem szerint ez a legkézenfekvőbb (még ha nem is mindig a legegyszerűbb) útja annak, hogy az ember felfedezze saját és partnere(i) istenarcát, és tapasztalja az EGY állapotát.
Pontosan emiatt, a nyugati „civilizációban” talán semmi máshoz nem kapcsolódik annyi szégyen, bűntudat, tévedés, féligazság, félrevezetés és frusztráció, mint a két pólus (a Férfi és a Nő) egybelényegülésének misztériumához.
Tény, hogy amennyiben szemernyi tudatosság nélkül zúdítjuk magunkra ezeket az élményeket, azzal nem teszünk jót magunknak. Ennek a területnek is léteznek fizikai és spirituális szabályszerűségei – ha úgy tetszik: törvényei –, amelyeket figyelmen kívül hagyva komoly következményekkel számolhatunk.
Mégis: a közmondás is úgy tartja, hogy bátraké a szerencse. Ha a következmények és a lehetséges negatív kimenetek a félelem megfagyottságában tartanak bennünket, akkor az ezen a területen szerezhető gyönyörű tapasztalatokra sosem tehetünk szert.
Mi lenne akkor, ha aprólékosan, lépésről lépésre elkezdenénk megvizsgálni saját érzelmeinket ezzel a nagyon is természetes, és még annál is emberibb csodával kapcsolatban? Mi lenne, ha egyenként felboncolnánk a hozzá kapcsolódó hiedelmeinket, tanult vagy máshogy szerzett elképzeléseinket és szokásainkat? Mi lenne, ha a folyamat végére érve azt találnánk, hogy mindaz, amitől féltünk: valaki másnak (akár egy személynek, akár valamely embercsoportnak) a véleménye volt csupán?
Mi történne, ha szabad kezet kaphatnánk saját életünkben, és nem lenne bennünk tanult szégyen és gátlás olyan minőségek irányában, amelyek alanyi jogon bennünket illetnek? Bennünket, az istenarcú embert.
Nem muszáj kipróbálni. Azonban legalább eltöprengeni szerintem érdemes lenne. Mert tudjátok… ebben a szaktárgyban tapasztalatot szerezni sehol máshol nem lehet, csak Terrán, fizikai testben.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
