Ha hétfőn kitekintünk a Zodiákus koordináta-rendszerén túlra, az égi vándorok a múlt fontosságára hívják fel figyelmünket. Azt üzenik nekünk, hogy akkor látunk rá életünkre, akkor tüzesíti át szellemünket a szeretet bölcsessége, ha értjük, és nem feledjük múltunkat.
Tudatos csúsztatás, hogy a szeretet mindent elfelejt.
Nem.
Kép: alphacoders.com
A szeretet mindenre emlékszik, hiszen folyamatosan tanul. Minden tapasztalatából. Azonban mindig megbocsát. Érezzétek át, hogy a megbocsátás mennyivel nagyobb hatalom a feledésnél.
Ha a Szeretet mindent elfelejtene, nem lenne értéke. Nem érne semmit, és újra és újra elkövetné ugyanazokat a hibákat. A szeretet bölcsessége abban áll, hogy mindenre emlékszik, mégis megbocsát. Újra és újra. Ez az egyik, szavakkal leírható jellemzője a Leírhatatlannak.
Érdemes a hét elején olvasni, merengeni múltunkról. Akár szellemi, akár nemzeti értelemben. A múlt ajándékai azok az igazságok, amelyekért egyszer már szenvedtünk mi, vagy más társaink. Ezek a leckék az átégés fájdalma nélkül, a megértés által válhatnak sajátunkká. Persze a megértés nem vegytiszta szellemi kategória, mert sosem lehet teljes a szív megértése, az ’átérzés’ nélkül. Aki a szívével ért, ritkán cselekszik logikusan, mégis valóságosabban él, mint a hideg racionalitás hirdetője.
Ahhoz, hogy mienk lehessen a Szeretet Bölcsessége, kihagyhatatlan lépés a múlt megértése. Ti tudjátok már: a tiszta, felemelő üzenetek a múltból köszönnek vissza. A jövőben élés, halogatás, a „boldog leszek majd, ha…” ingoványos ösvény.
Szenteljetek időt az ősök titkaira, a hagyományokban rejlő varázslatokra, a családi legendákra, mert ezek a csodák is a fejlődés irányait rajzolják.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
