A következő 5-6 napban két oppozíciós helyzet ad extra csodákat létezésünkhöz, mindkét helyzetben poláris párok állnak szemközt egymással. Az egyik a Plútóval szemben vonuló Vénusz hatása (ez amolyan mélyszerelmes-vagányos kompozíció), a másik pedig a Pleiadok előtt haladó Nap, szemben a Szaturnusszal. Hát, ez meg maga a termékeny Teljesség.
Nézzük sorban.
Kép: alphacoders.com (The Snake)
A Vénusz jelenti egyrészt a szerelmet (a szerelmi kapcsolatokat), másfelől a művészeteket. Ezek az ideák kapcsolódnak a teljesség inspirációjával tudattalan tartományainkhoz, a bennünk lévő mélységekhez és a gyógyításhoz. Szerepet kap ebben a körben természetesen a szexualitás is. Túl azon, hogy lehetőséget kapunk megélni a szenvedélyeket, a mélyben lakó vágyainkat (persze csak azt követően, hogy felismertük őket), ezt most úgy tehetjük, hogy mindez fejlődésünket szolgálja. Előrelépést és megoldást kaphatunk a nemesített ösztönerők szintjéről.
Művészeti tekintetben ez az állás behozza a szenvedélyt, szintén a mélytudatban lakó mesék és regék szimbólumvilágát. Ilyenkor a színházi élmények, ősregék sokkal több szinten hatnak ránk. Például egy eljátszott ballada, egy megnézett, átélt színpadi mű saját mélységeinkbe vihet bennünket, és ott úgy érhet el gyógyulást, hogy az egész talán nem is tudatosul. Rendszerállításra, pszichodráma-foglalkozásokra ezek a napok kitűnőek. Mint ahogy kitűnőek a szexualitás gyógyító, szent oldalának tapasztalására is.
Másodszor lássuk a Nap-Szaturnusz kapcsolatot: amikor ez a két égitest érintett, mindig esélyt kapunk a teljesség megélésére. Dolgokat egészében látni. A Nap a mi Naprendszerünk központi csillaga, a Szaturnusz pedig „a kapu őre”, a legkülső égi vándor, aki szabad szemmel látható még. Ez tehát a kezdet és a vég, az alfa és az ómega. A középpont és a külső határ.
Világosan láthatjuk határainkat, átvitt értelemben is. Ráláthatunk, miben korlátozzuk esetleg önmagunkat (hiszen végső soron a Naprendszer saját életünkkel, saját sorsunkkal analóg). Aztán mondhatjuk azt, hogy ezeket a korlátokat megtartjuk, vagy kitágítjuk, vagy lemondunk róluk.
Tudatosan, belső bölcsességből indított cselekedeteink termékenyek: bőséget, gyönyörűséget, ragyogást hoznak sorsunkba.
Megláthatjuk azt is, milyen tapasztalatok szükségesek mindenképpen a távlati terveink eléréséhez. Mi az, amibe bele kell merülnünk, megízlelni minden zamatát, saját bőrünkön érezni. Mindenkinek vannak olyan területek az életében, ahol nem tud más hibájából tanulni. Mindenkinek vannak (lennének) olyan tapasztalások, amiket be kell gyűjteni. Mert a méz édes, a tavasz langyos, a virágok illatosak. Az ilyesmit elmesélni nem lehet.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
