Kezeket magasra, ki hallotta már, hogy álmodozásból nem lehet megélni?
Kép: pinterest.com (Nerrivik – Eskimo Goddess of sea, and mother of all sea creatures)
Nos… mostan az a helyzet, hogy de igen. Mégpedig akkor, amikor bölcsen használjuk ki a Halak jelébe lépő Vénusz, és a Nyilas jelében járó Mars (anyagba) teremtő kapcsolatát. A két termékenységet (és egyébként szexualitást, ami majdnem ugyanaz) jelölő bolygó segítő erejét kiaknázva éppen azt tudjuk fizikai síkra hozni, amit el tudunk képzelni, amit érzékletesen meg tudunk álmodni.
A bennünk élő kép megvalósulását segíti, ha intenzív érzelmek társulnak hozzá (melyeknél nem követelmény a pozitív előjel). Megfigyeltük már, hogy amitől nagyon aktívan és szorgalmasan rettegünk, az rendre bekövetkezik? – Fránya véletlenek!
A Halak Vénusz amúgy – ha önmagában vizsgáljuk – hajlamosítja a kapcsolatokat a romantikásodásra. Fontosabbnak érezzük a kapcsolat energetikáját a racionalitásánál, és sokszor előfordul, hogy valódi élményekkel gazdagodunk egy-egy kapcsolatban anélkül, hogy fizikai síkon megéltünk volna bármit is. És ez ilyenkor rendben van.
Ilyenkor több a mese, több a titkos világok által ihletett művészi alkotás, több igényünk van a harmóniára, és elvárjuk, hogy a lelkünket időről időre énekeltesse meg valami fájdalmasan gyönyörű inger.
És igen: több is, mélyebb is a vágyunk. A vágyódásunk valami ismeretlen, mégis mindig tudott egység után, amit örökké keresünk, ami után szomjazunk, és amit ritkán tapasztalunk, de amire emlékszünk valahol nagyon-nagyon mélyen. Tudjuk mindannyian a lelkünk közepében létező bizonyossággal, hogy az óriási, titkos, rejtező, elfeledett mélységekben már csak színigaz dolgok léteznek. Amikre jó vágyni, de még sokkal jobb újra megalkotni, újra megtalálni itt, a négy elem világában, a fizikai tapasztalások birodalmában.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
