Csütörtökön két izgalmas dolog is történik asztrológiai értelemben. Ezek folyományaként most a fizikai valóságban (is) vágyunk megélni a harmóniát. Jöhet minden, ami a művészetnek az anyag szintjén megjelenő aspektusait jelenti. Akár agyagozás, faragás, de még konyhaművészet is. Legyen képzeletünk határa ott, ahol a Kozmoszé (tehát sehol).
Kép: alphacoders.com
Felrikkan az Élet anyagba hívásának dala, minden buzog, bomlik, részegül. (Még mindig nem alkohol, hanem isteni energia: ettől nem leszünk sem kiégettek, sem másnaposak.) Az évkör egyik legkiválóbb időszaka a mostani a testi szerelem művészetének tapasztalására. Kell most a csábítás, mint egy falat kenyér; kell a násztánc, az elvarázsolódás, a rabul esés. Harmincéves kapcsolatokban is kell (sőt, ott jobban kell!), folyamatosan kell. Figyeljetek oda és halljátok meg, mit énekel a testetek! Táncoljon ki a térbe a kacagásotok, érzékeljétek, ahogy az emberek között működő elektromosság szinte fizikailag tapinthatóvá sűrűsödik, és játsszatok az érzetekkel kedvetek szerint!
Az egész Létezés erre való. Játszóház. Játszóerdő. Játszórét. Játszóutca. Játszótemplom.
Itt az ideje az érzéki élvezeteknek hódolni. Szedjetek epret saját kezűleg, Földanya testén térdelve, mert a hűtőpultos dobozos eper nem tudja a titkot. Ő már nem lesz langyos a Nap tüzétől. A Teremtő csókjának íze ott vár a délidőben szedett eper mámor-ízében. Vagy a cseresznyében. Csókoltátok-e már a Mindenséget? Éreztétek-e a Létezés zamatát? Próbáljátok ki, hogy úgy esztek, úgy isztok, úgy csókoltok, mintha először és utoljára tennétek!
Ne érjétek be a gyorsfagyasztott, gyorséttermes műanyag élményekkel! Soha sem, sehol sem! Kit akarunk megvezetni a hűvös jólneveltséggel? Miért szajkózzuk a belénk nevelt címkéket ahelyett, hogy elkezdenénk magunktól neveket adni, tapasztalni?
Hűvös, steril templomokban keressük Istent, közben vajon tudjuk-e, hogy áhítatos, gyönyörűséges ima, amikor a cseresznye finom héja beleroppan fogaink ölelésébe és a nyár buja íze a nyelvünkre cseppen? Biztos vagyok benne, hogy a Teremtő a templomi zsoltároknál többre becsüli a szívből jövő kacagást és az elragadtatás apró hangjait. Ne dőljetek be a csapdáknak! Isten mindenben benne ragyog, ami az Élet szeretetéről szól. Kacsintsatok cinkosan az Élet Istenére és áldozzatok szentelt ostya helyett mélybíbor, hersenő cseresznyével! Kóstoljátok meg, milyen ízű a valódi Élet!
Ezekkel a gyönyörteljes hatásokkal párhuzamosan gondolatiságunk az érzelmek felé fordul. Újra fontossá válnak családi dolgok, és ismét meghatározó üzeneteket kapunk a múltból. Akár előző életekből felrémlő képességek vagy emlékek formájában, akár olyan társaink felbukkanásával, akikkel elintézetlen ügyeink vannak. Rájuk is, erre az egész varázsgömbre vonatkozik, hogy játszódni jöttünk. Persze szabad sírni is, fájni is. Játékból.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
