Oldal kiválasztása

Változatlanul érvényes, amit a pezsegő erőkről, lendületről, érzelmekről regéltünk az elmúlt néhány napban. Kedden átvonuló hatásként hozzáadódik mindehhez a „titok” fogalma oly módon, hogy kisebb bökkenők, esetleges smirglis hatások útján valamely titkok kiderülése, valamely rejtelem feltárulása által kapunk meg egy tanítást. Esetleg valamilyen titoknak ki kell derülnie mostanság ahhoz, hogy megérkezzen szívünkbe a kezdő lendület: valami újat elindítani, valamit lezárni, valamely életterületen tiszta vizet önteni a nyílt lapok közé.*

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Főként párkapcsolati értelemben, de az élet egyéb pályáin is igaz, hogy a titokként kezelt dolgok döntő többsége valójában egyáltalán nem titok. Csupán valami olyasmi, ami nyilvánvalóan megjelent már az energetikai térben (ha úgy tetszik: Morfogenetikus Mezőben), de egyelőre minden résztvevő számára kényelmesebb(nek tűnik) nem venni róla tudomást, szőnyeg alá seperni, nem kimondani. A hallgatólagos társadalmi megegyezés egy nagy csokor nyilvánvaló dologból csinál titkot egyszerűen azért, mert ha kimondanánk és/vagy nevükön neveznénk őket, sok porcelán kübli tartalma ömlene sok kapcsolat terített asztalára.

Mindenki találkozott már olyasmivel az életében (ha nem közvetlenül, akkor ismer valakit, aki hallott olyanról, aki már látott ilyet), hogy valamit réges-régen tudott már a szívével (általános példa a harmadik ember megérkezése egy párkapcsolatba – és itt most nem a gyermekáldásra gondolok), azonban mindenkinek kényelmesebb volt, ha úgy tesz, mintha nem sejtene semmit.

A mostanihoz hasonló időkben az ilyesféle „titkok” előszeretettel derülnek ki (olyan otrombán amatőr bakik következtében, hogy a külső szemlélő sírva röhög), annak érdekében, hogy az elfojtások kerüljenek felszínre, a gubancos helyzeteket kezdjék el végre bogozgatni a résztvevők. Mert ez lenne az élet egyik lényege.

Az ehhez hasonló élethelyzetekhez járó kulcs haladóknak: ha felvállalom, hogy saját ritmusomban, saját erőmből ürítem ki a fent nevezett bilit, akkor a Sors (többnyire) megengedi, hogy a tartalmát oda öntsem, ahova szeretném, húzzak gumikesztyűt és az általam preferált módon fertőtlenítsem a porcelánt. Ha azonban nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy a sz@rral teli éjjeli edény létezik, akkor a Sors fogja kiborítani, és abban akkor egészen biztos lehetek, hogy a tartalma oda ömlik, ahova egyáltalán nem szeretném, esetleg jut belőle a hajamba is gazdagon (ami nem elegáns), és a takarításhoz is sokkal-sokkal több energiára lesz szükség, mint az első esetben.

Ennyit tehát mára a kapcsolati higiéniáról.

Pálcák a kézben, áldás az úton.

 

*Mennyire sajnálom, hogy ez folklór-mondás, és nem nekem jutott eszembe…