Csütörtökről péntekre virradóra Újhold lesz, de ez az erő már egész csütörtökön és még a péntek nagyobb részében is érezteti a hatását.
Miközben szerelemeink még egy utolsót merülnek a végletes szenvedélyekben, gondolataink már a szabadságot célozzák. Ez jól is van így, hiszen a mostani néhány nap az új kezdetek erőit hordozza. Most van itt az ideje, hogy olyan dolgokba kezdjünk, amelyektől szabadságot, tisztaságot várunk. Most jó elkezdeni azokat a tevékenységeket vagy szokásokat, amelyek fizikai vagy gondolati síkon megszabadítanak minket az anyag börtönéből. Romboló szenvedélyeinknek most úgy tudunk sikeresen búcsút mondani, hogy más, építő jellegű, hasznos szokásokkal helyettesítjük őket.
Ismét jelzem finoman, hogy életünk nagyon sok helyzetének kulcsa az a lépés, amit jó időben teszünk meg. Amit jó időben megteszünk. Lépést tenni annyi, mint felhagyni az ácsorgással és picinyt koptatni a cipőt a murván. Picit kimozdulni az állásból. Picit leváltani az egyhelybenséget. Persze van, amikor fontos a stabilitás, meg a türelem és a megfontoltság, de az élet legtöbbször a mozgásról szól. A változásról, a történésről, arról, hogy jövünk-megyünk, szeretünk, beszélgetünk, szervezünk, megpróbáljuk, nem sikerül, újra próbáljuk, máshogy sikerül, örülünk, szúrja a szóda az orrunkat, befolyik a sáros lé a bakancsba, büdös a téli kutya (viszont aranyos), idén sincs hóember, de legalább még nem volt idő leszedni a karácsonyfát.
És mindebből mit tanulunk? Hogy az életben levés kaland. Hogy a fájás is jó, mert az is értünk van.
Az égi erők minden segítséget megadnak, hogy kreatívan, ötletesen cselezzük ki komfortzónánk börtönőreit. Harmóniában, egymást kiegészítve működik most értelem és érzelem, a hosszú távra szóló, előnyös változásokat hatalmas energia segíti.
A bizonytalan nyulaságok ideje lejárt.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
