Vasárnap a lélek rendje segíti a kommunikációt. Csupa érdekes dolog történik, ha engedjük, de most nem erről mesélek.
Hanem a Fényről, és az időzítés fontosságáról.
Magyar Ékszer: Napkereszt medál (http://www.magyarekszer.hu/tartalom/
termekek/medalok/napkereszt/?t_id=48)
Tudjátok bizonyosan, hogy a Nap pályája négy érzékeny pontot jelöl ki az évkörön. A négyből kettő az egyensúlyról szól (tavasszal és ősszel), kettő pedig a fordulatokról (nyáron és télen). Az egyensúlyi helyzetekben nem feltétlenül az erő a fontos (vagy ha igen, akkor szubtilis, finomabb formában). A fordulati pontoknál (a nyári és téli napforduló idején) azonban a születés és a fénymaximum a hívószó. Mindkét esetben vegytiszta, koncentrált energiák állnak szolgálatunkra. Céljuk pedig (miként az évkör minden másodpercében), hogy segítsenek bennünket az úton. A Fény felé.
A nyár-tél tengelyen találjuk az év legrövidebb és leghosszabb éjszakáját. Felismerhetjük a polaritás lényegét, teremthetünk, varázsolhatunk, ünnepelhetünk. Ahogy a magyar hagyomány tartja: három éjjel, három nap.
Paksi Zoltán minden napfordulati pontnál újra és újra elküldi a lencsemágiáról szóló írását (asztrozofia.hu hírlevél). A lencse-szertartás szintén három napra szól, ugyanúgy, ahogy a hagyományban: mert test-lélek-szellem szintjén hatunk. A népmesék menyegzője sem véletlenül tart három éjjel-három nap.
Nézzétek a nyári napfordulót, a legrövidebb éjszakát: legtöbbször június 21-én történik a csoda, tehát június 21., 22. és 23. a három kiemelt nap, a „nyári szent idő”.
Szent Iván pedig június 24.
Vagy nézzétek a téli tükörképet: december 21., 22. és 23. a „téli szent idő”, karácsonyt viszont a 24-e este, és a dec. 25-26. jelenti.
Nyugodtan címkézhető paranoiának, de onnan, ahol én ülök, egészen úgy tűnik, mintha valahogyan szándékosan el lenne tolva a hivatalos ünneplés dátuma a tényleges szent időktől.
Mennyire vagytok fiatalok? Megvan még Nektek a páternoszter fogalma? Gyerekkoromban még volt néhány helyen (nem tudom, most van-e…): ez egy folyamatosan működő lift. Nem állt meg sosem, menet közben kellett be- és kiszállni.
Nomost ez úgy nézett ki, hogy az ember várt, látta, hogy jön, a megfelelő ritmusban belépett, utazott fel mondjuk két szintet, és ott (szintén a megfelelő ritmusban) kilépett. Ezen a módon tudta az ember használni ezt az eszközt. Képzeljétek el, ha úgy akarnék feljutni egy páternoszteres épületben a harmadikra, hogy jön a fülke, megnézem, amíg előttem van, majd akkor lépek, amikor már éppen elhagyta az emeletemet.
Fiatalabbaknak ugyanez metrószerelvénnyel: jön a kocsi, nyílik az ajtó, megnézem milyen szép, csukódik az ajtó, elindul a metró, akkor akarok felszállni. Jó esetben csak visszapattanok, más esetben beesek a sínek közé.
Mert sok múlik az időzítésen.
Innen nézve kérdezem: nem fura, hogy jön a nyári napforduló, megnézzük, eltelik a szent három nap, majd ugráljuk Szent Ivánkor a tüzeket? Hát akkor már minek? Morzsa sincs addigra az előző három nap misztériumából.
Aztán télen: december 21-én szertüzet teszünk (már aki), tudjuk is, hogy igazából akkor születik a Fény. 24-én meg jön Jézuska meg az angyalok és a kapcsolódó sereglet, 25-én és 26-án aztán folyik a népvándorlás és a rosszullétig zabálás-vedelés. És mintha itt is el lenne tolva a történés három (épp három) nappal.
Néztetek már olyan filmet, ahol a hang három másodperces késésben volt a képhez képest? Én néztem, és egyrészt vicces, másrészt idegesítő, harmadrészt nem lehet arra használni ily módon a filmet, amire való.
Nos… röviden ennyit szerettem volna írni vasárnapra a ritmusról.
Figyeljetek oda, és ha a gömböket nem is 21-én teszitek a fára, legalább gyújtsatok gyertyát a három szent napon. Legalább hallgassatok befelé, a lelketek mélye felé… legalább jelenjen meg a tudatotokban és a szívetekben, hogy a Fény igenis akkor születik. Idén december 21-én, néhány perccel éjfél előtt.
A valódi csodák nem naptár szerint, hanem Kozmosz szerint történnek. És mi – valamennyien – nem a naptár lobogó, élő részei vagyunk, hanem a Kozmoszéi.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
