A szerda a hosszú időtávra szóló megvalósítás ideje lehet, ha hagyjuk. A lényeg az, hogy ne riadjunk meg, ha az Élet szokatlan megoldásokat kínál. A legtöbb jó dolog akkor születik, amikor kilépünk az uniformizált cselekedetek és gondolatiság ketrecéből.
A döntő elv talán az, hogy elfogadjuk: lelkünk mélyén van az összes olyan tehetség, képesség és erőtartalék, ami álmaink és erre az életre rendelt céljaink megvalósításához kell. A tárgyalt égi állás kulcsfogalma a megvalósítás, konkretizálás. Jó ideje már minden attól hangos, hogy hallgassunk a szívünkre, és a lélek által sugallt emelő ötleteket valósítsuk meg életünkben.
Az útmutatók pedig valódi, igaz vágyaink.
Az önismereti út azért fontos és praktikus, hogy ne utolsó óráinkban döbbenjünk rá arra, hogy mások álmait éltük, mások céljait valósítottuk meg sajátjaink helyett. Kevés lohasztóbb dolgot tudok elképzelni, mint húsz centivel a célszalag előtt rájönni, hogy nem azon a távon futottunk, ahova eredetileg neveztünk.
Persze a futás tényére ettől még lehetünk büszkék.
„Honnan tudom, mi a sorsfeladatom, honnan tudom, mire születtem?” – Onnan, hogy megtanulod megkülönböztetni szíved valódi, perzselő, lelkesítő vágyait a mások vágyainak való megfelelés késztetésétől; ez utóbbiakat kikukázod, az előbbieket pedig követed tűzön-vízen át. Az élet lényegi dolgai valamennyien nagyon egyszerűek.
Pálcák a kézben, áldás az úton.