A mostani vasárnap üzenete (lesz még pár ilyen nap a jövőben) borzongatóan gyönyörű. Hogy ugyanis a Szaturnusz és a Hold is a Jupiter uralma alatt, a Nyilas jelében jár. No most amiért ezen ennyire hujjogatok: a Hold és a Szaturnusz egymáshoz képest ún. „poláris pár”, tehát páros érintettségük esetén mindig megjelenik egyfelől a végletesség, az ellentétek, ugyanakkor a teljesség, a kiteljesülés inspirációja is.
Kép: tcm-bielefeld.com
A Hold jelöli az érzelmeket, a Szaturnusz az anyagot. A Hold a szubjektív, a Szaturnusz a konkrét. A Hold a változó, a Szaturnusz a maradandó. És így tovább. És ami most kettejüket összeköti: a Szeretet Bölcsessége (amely a Nyilas jelét uraló Jupiterben jelenik meg).
Ez számomra azt mondja, hogy akár konkrétan ezekről a fogalmakról, akár bármilyen más végletről, ellentétpárról, akár nézetkülönbségről légyen is szó, a közös nevező, közös többszörös, harmóniát hozó Joker mindig a Szeretet.
Mint a Jin-Yang szimbólum: közelről kiegészítő ellentétek, kicsit távolabbról tökéletes, teljes kör.
Lehet, hogy van más is, ami egy kalap alá tudja hozni a széthúzó, (látszólag) ellentétes ideákat, rendszereket, stb. De hogy a szeretet minősége a legegyszerűbb, mindig kéznél levő örök valóság, az tény.
Ezen kívül a Jupiter érintettségében mindig ott az istenkeresés is, és hol máshol találhatnánk meg Istent egyszerűbben, mint a „VANásban”, mint a tiszta szeretetben?!
És még mondja valaki, hogy a rendszerben nincs logika…
Vonatkozó kísérlet: érzékeljetek rá a rendszer (bármely rendszer!) polaritásaira, végleteire, akár széthúzó indulataira. Aztán váltsatok nézőpontot, kukucskáljatok át a SZER-ETET optikáján, és lássatok rá, hogy minden véglet halvány és nevetséges illúzió ott, ahol a Szeretet állítja az élességet.
Megdöbbenni ér.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
