Lelki-érzelmi értelemben fő hajtóerőnk a harmóniára való törekvés, a konszenzusos megoldások keresése és az egyensúly. Ennek az átfutó energetikának hálásak lehetünk, mert egyébként meglehetősen puskaporos a levegő.
Amikor azt írjuk (már egy ideje és még egy ideig), hogy most minden az álmaink megvalósításáról szól, azt nem úgy értjük (én legalábbis biztos nem), hogy üljünk ki egy napsütötte sziklaszirtre, és a vágyott ebéd (húsevőknek sült gerle, vegásoknak gombás-sajtkrémes palacsinta) puhán ráérkezik a piknikplédre, teljes terítékkel.
Az álmok megvalósításának folyamán legtöbbször van egy (vagy több) visszatesztelési pont. Ezt felfoghatjuk úgy is, hogy a Kozmosz visszakérdez: „tényleg? biztos?”
Legtöbbször bőven elég, ha csendesen, nyugodtan azt feleljük: „igen, biztos.”
Kép: socialmediaphilanthropy.com
Megtaláltuk szívünkben a valódi vágyat és a hozzárendelt vezérlő csillagot, megnéztük, milyen utakon juthatunk el hozzá, milyen eszközök, társak és körülmények szükségesek a megvalósuláshoz. Már éppen hozzá is látnánk a munkához, amikor valami elromlik, valaki nem érkezik meg, másra kell hirtelen az egyébként meglévő pénz (egy része). Sokan ezt úgy értelmezik, hogy bizonyosan rossz az irány és a Rendszer így figyelmezteti őket. Pedig távolról sem biztos, hogy erről van szó. Mert lehet, hogy csak arra kíváncsi a láthatatlan világ, mennyire vagyunk elszántak, állhatatosak és következetesek. Hogy visszatáncolunk-e az első vakondtúrás láttán, vagy komolyan vesszük álmainkat, önmagunkat, és végső soron sorsfeladatunkat.
Szükséges a finomhangolás ahhoz, hogy érezzük, meddig tart a tesztelés, és honnan kezdődik az erőszakolás. Az önismereti munka többek között azért hasznos, mert eltakarítja a szívünk vágya és a köztünk lévő hangszigetelést.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
