Oldal kiválasztása

A munkahét közepe alkalmas idő arra, hogy lelkünkben született vágyainkat megvalósítsuk az anyag világában. Főleg akkor, ha ezek a vágyak hosszú távra szólnak, távlati céljainkat szolgálják.

Forrongó, turmixos kapcsolataink elkezdenek ismét a nyugalmi állapot felé rendeződni. Nem mondom, hogy azonnal kialakul a harmónia, de az eget-földet megmozgató változások, átalakulások lassanként átadják a helyüket a helyzetértékelésnek. A hét második felétől kezdve nekiláthatunk soraink rendezésének. Miután felmértük a károkat, készítettük egy gyors áttekintést az „ön itt áll” pozícióról, érdemben elkezdhetünk cselekedni a jövő, az előrehaladás, a fejlődés érdekében. De azért azt tartsuk észben, hogy az a fajta szenvedély, mely az elmúlt napokban borzolgatta érzékeinket, nem hűl ki egyhamar.

Ha felismertük a múltból visszatérő mintát, amelyet (vagy akit) még el kellene rendeznünk (helyére kellene tennünk lelkünkben és/vagy életünkben), nagy lépést tettünk a gyógyulás felé. A múlt kísérteteivel való szembenézés, az igazságok kimondása (és önmagunknak való bevallása) teremti meg az újjászületés lehetőségét. Akinek éppen most robban(t) atomjaira az élete, annak talán erőt ad a gondolat, hogy a most zajló rombolás nem öncélú. Csupán hatalmas segítség, hiszen ahhoz, hogy egy új, egy jobb létezés születhessen, a réginek szükségképpen maradéktalanul el kell pusztulnia.

140129

A hét második felében az előbb írtakon kívül (de őket erősítve) megerősödik bennünk a szabadság és a tisztaság (tiszta helyzetek) iránti igény. Sokszor kívánunk majd vicces bolondságokat művelni, mókázni. Sokszor lesz nyüzsöghetnékünk, mint amikor a forró víz lobog: cselekedni vágyunk, valami különlegeset tenni, valami szokatlant, valami felszabadítót.

Amikor ilyen késztetést érzünk magunkban, az Isten szerelmére nehogy hagyjuk tétlenül kialudni! Ez az az inspiráció, amely alkalmas a mostani lappadt világunk javítására. Ha figyelünk, számíthatunk zseniális ötletekre, megoldást jelentő, bevillanó ideákra, csörgősipkás udvari bolondra és ölünkbe hulló, névre szóló ingyen kegyelemre.

Pálcák a kézben, áldás az úton.