fbpx

Szerelem a karma tükrében


Hittel vallom, hogy az emberlény természetes állapota a szerelem. Hittel vallom, hogy ez a tündérszép világ azért készült, hogy az örömöket, az élethez való szerelmet, a ragyogást megélhessük – önmagunk teljességében.

Hiszem továbbá, hogy a szenvedés kora lejárt. Azé a szenvedésé, amely szükséges és fontos, hiszen a polaritás világában éppen a választásokról tanulunk, éppen a teljesség kétosztatúságával foglalkozik a fő tananyag. A helyzet azonban az, hogy mostanra a fájdalmakat tokkal-vonóval begyakoroltuk, jól ismerjük. A szenvedés-koktélokat fenékig ürítettük. Ahhoz, hogy beállhasson a karmikus egyensúly, most következne a tananyagnak a másik része. A boldogságos-szerelmetes. Azonban olykor történik egy aprócska fennakadás: oly sikeresen megtanultunk sanyarogni, annyira ismerőssé (ezáltal biztonságossá) tanultuk a szenvedést és mindenszintű kínlódást, hogy szívesen ragadnánk meg itt, nem fűlik a fogunk a boldogsághoz, szerelemhez.

Nem mondódik ez ki explicite, természetesen. Elvileg mindannyian a boldogságot és szerelmet keressük, valahogy azonban mégis sokszor félresikerül. (Idevágó idézet, melynek forrását sajnos nem ismerem: „Nagyon jól kell tudni célozni annak, aki pontosan a cél mellé akar lőni.”)

Elgondolkodtál már azon, hogyan lehetséges, hogy mindenki a boldogságot keresi, a szerelmet vágyja, a való életben mégis olyan sok a szenvedés és a fájdalom? Az öröklött családi mintáink is inkább szólnak a veszteségről és gyászról, mint a stabil életderűről.

Amikor a szerelmet emlegetem, akkor messze nem csupán a férfi és nő között kivirágzó varázslatra gondolok. Persze arra IS, de nem CSUPÁN arra. Hanem a szerelem állapotáról, a szerelem mindent átlelkesítő és egyetemleges jelenlétéről, amely tapasztalható a természetben, a hivatásban, valamint minden boldog pillanatban és minden örömmel végzett dologban. A szerelemmel, ami az Élettel egylényegű voltaképpen, és ami – számomra – az egyetlen Igazság a létezésben.

Ahogyan megszokhattátok, ezen a napon is sorra veszünk egynémely betokosodott hazugságot, kipiszkáljuk őket a lelkünk körme alól, kitisztítjuk a helyüket és választunk magunknak olyan ideákat helyettük, amelyek aktiválják a bennünk található szerelem-kódot. Mert (hinnétek-e?) kivétel nélkül minden ember természetes állapota a szerelem, kivétel nélkül minden ember veleszületetten képes a boldogságra akkor, amikor nem dolgozik ellene kifejezetten és aktívan.

Ezen a szép őszi napon rávilágítunk az automatikus működéseink eredetére, aktiváljuk a bennünk lévő kódot (ezt mindenki önállóan teheti meg, amikor úgy választja, mert továbbra sem hiszek semmilyen külső beavatás hatásosságában, sem szükségességében). Lesz egy meditáció a nap zárásaként, amelyben irányított vizualizációs technikával mindenki elvégezheti ezt az átállást, aki elérkezettnek érzi erre az időt.

Ez a téma önmagában annyira gyönyörű, hogy fontosnak tartom, hogy ne csak az én szemszögemből halljatok róla. Ezért meghívtam Paksi Zoltánt, aki másik nézőpontból, csillaghátterű bölcsességével, magával ragadó előadásmódjával fog beszélni arról, ami az ő lelkében ébred ennek a kérdéskörnek kapcsán.

Szeretettel várunk tehát mindenkit, aki szívesen átkapcsolná a benne lévő kapcsolót, szívesen aktiválná a mélyen belül szunnyadó „Életöröm-kapszulát” saját hatáskörben, önálló döntéssel.

Időpont: 2018. október 14.

10 órakor kezdünk, a befejezést (a kérdések mennyiségétől függően) 17 és 18 óra közé tervezzük.

Helyszín: Art’s Harmony Studio, 1085 Budapest, Rökk Szilárd u. 11. (közvetlen utcai bejárat a Kis Salétrom utcával szemben)

Részvételi díj: 27.000,- Ft/fő.

FONTOS ÚJDONSÁG,  hogy ennél a rendezvénynél szeptember 15.-től lehetséges a SZÉP kártyával és kultúra utalványokkal történő fizetés. Kérlek, a jelentkezésnél feltétlenül jelezd ezen szándékodat a “Megjegyzés” rovatban!