fbpx

Blog

2017. jún. 21.: Nyári ének

Kép: astrolibrary.org

Kép: astrolibrary.org

Szerdán reggel, nagyjából 7 órakor kezdődik a nyár. A Tejúton járó Nap a Nimród csillagainál vándorolva lép át a Rák zodiákusi jelébe. Ez is mutatja, hogy ennek a nyárnak az egyik fő kérdése lesz, hogy felvállaljuk-e önmagunkat úgy, ahogy vagyunk.

Nem összetévesztendő ez azzal, hogy a környezetünkre erőszakoljuk frusztrációinkat, egoista gorombaságainkat azzal a felkiáltással, hogy én ilyen vagyok, azt’ csókolom. Azt értem önmagunk felvállalása alatt, hogy egyfelől folyamatosan törekszünk arra, hogy csiszolódjon jellemünk, hogy nemesedjünk és legyőzzük önmagunkban a lehúzó szokásokat és késztetéseket (ami teljes egészében belső munka, még ha olykor kíváncsiak is vagyunk a környezetben keltett reflexiókra), másfelől: azt, akivé ezen a módon, a belső érésünk és tanulásunk során válunk, vajon ki merjük-e tenni a külvilágba, vagy továbbra is rejtőzködünk, félvén attól, hogy más emberek véleménye sebet ejt rajtunk (min is? az önbecsülésen? önbizalmon? magabiztosságon?).

Sokszor talán nehéznek tűnik felvállalni saját értékrendünket, filozófiánkat, életmódunkat, vágyainkat mások előtt. Főleg, ha ezek a „mások” látványosan nem osztják véleményünket, lelkesedésünket. De az ember újra és újra rájön, hogy végső soron sokkal rosszabb hazugságok árán elnyerni emberek megbecsülését (?), elismerését (?), akikkel amúgy nem beszél egy nyelvet… ott maradni, ahol folyton magyarázkodni kell(ene), mint őszintén, szeretettel elköszönni és megkeresni azt a csoportot, ahol hasonló lelkületű társak között értelmesebben is fel tudja használni az energiáit.

A mostani időszak egyik fő kérdése, hogy emberlényként engedem-e, hogy bármimet (hangulatomat, magamba vetett hitemet, filozófiámat) befolyásolja mások (kéretlen) véleménye, ami az esetek 100%-ában nem is rólam szól, hanem róluk, és majdnem ugyanilyen arányban puszta önigazolás. Hiszen ha véletlenül kiderülne, hogy jó úton járok, onnan kezdve fordulna a kocka és a Megmondónak kellene magyarázkodnia önmaga előtt (is), hogy miért nem emeli fel a seggét és tesz valamit magáért, saját hatáskörben. Ezért van, hogy aki elindul valamerre (bármerre), azt a „barátok” sokszor megkísérlik visszatartani. Mert egyszerűbb dumálni arról, hogy nekem miért nem sikerül, én miért rohanok a vesztembe, mint befelé figyelni és változ(tat)ni.

Ezen a nyáron sok múltbéli dolog nyer értelmet, és a múlt megértése által sok erőre tehetünk szert. Jó időszak ez arra, hogy elgondolkodjunk családi dolgainkról. Akár arról, hogy mi definiálja a családot vajon: a biológia, vagy az egylelkűség. És hasonlók.

Ezen a nyáron sok döntés születik majd, aminek a láthatatlan világok segítői biztosan örülnek, hiszen a lényeg (a hivatalos kiküldetéssel ellentétben) nem feltétlenül a „jó” irány, hanem a mozgásban levés.

Pálcák a kézben, áldás az úton.