fbpx

Blog

Mit tanulhatunk egy libától?

Pénteken sokunkban megfeszülhet az igazság húrja. Azonban – ellentétben a gitározással – itt olykor akkor is örülünk, ha elpattan. Mert életünk minden feszítést, minden próbát elvisel, amíg saját ösvényünket járjuk. A problémák jobbára akkor özönlenek, ha nem a dolgunkat tesszük.

Amikor vesztegetjük saját életünket – és mások idejét – hazug kapcsolatokban, képmutató munkahelyeken, kényszeredett szociális síeléseken, a Sors automatikusan szállítja a megszorításokat, az árulást, aknamunkát, gáncsolatot.

Mindez természetesen folyamatosan tőlünk független és rosszindulatú, hiszen mi sosem vagyunk hibásak.

(Bizonyára sokan észrevettétek, hogy új gumicsontom a “honnan tudom, hogy az utamon vagyok?” kételykör.)

Mostanság még a változás is átalakul. Van, akit ez megrémiszt, van, akit örömmel tölt el. Abból a szempontból biztosan jó, hogy most végérvényesen megborulnak az idővesztegetéses, biztonsági játszmák. Nem nekik van ugyanis itt az idejük.

Onnan tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk (azon kívül természetesen, hogy boldogok vagyunk és a Harmónia hosszú távú bérleti szerződéssel beköltözik az életünkbe), hogy a mi mólónk biztosan áll a talapzatán, a legnagyobb áradás, tengerrengés sem rezdíti meg. Bizony ám! Kevés embert ismerek, aki a világ valamennyi észérve, racionalitása ellenére, a híradásokkal, tendenciákkal és általános trendekkel homlokegyenest szembeúszva azt teszi, amire született, azzal foglalkozik, amiben zseniális.
Tudjátok, miről lehet őket felismerni?

Míg a legtöbb élet borul, de legalábbis súlyosan inog, addig ezekre az emberekre nem hatnak sem járványok, sem válságok. Olyan ragyogás borítja életük minden területét, ami nem pattogzik le, ha megkaparjuk, valamint egyáltalán nem vízoldékony. Valahonnan belülről származik, ezért elpusztíthatatlan és eltakarhatatlan.

Azt javaslom hétvégére, hogy próbáljatok felfedezni a környezetetekben minél több ilyen embert. Bár általában rejtőzködnek (súgok: nem a celebek között), azért nem nehéz őket felismerni.

140131Vagy nem is, jobbat mondok. Ne keresgéljetek szabad és boldog embereket, felesleges. Hallgassatok Magatokra, iktassátok ki a „nem lehet, mert” és a „mit szólna, ha” programokat, és írjátok újra az egészet.

Nem biztos, hogy sikerül egyik percről a másikra, de az sem biztos, hogy nem.

Emlékeztek Nils Holgersson háziszárnyasára? Az volt neki a fixa ideája, hogy ő elrepül az udvarból. Hiába mondta neki az összes állat, hogy a házilúd röpképtelen, ez a furkóagyú nem hitte el. Meg – ha jól emlékszem – volt a motivációk között holmi konyhakéssel közeledő gazdasszony is. De a lényeg az (ami nekem fontosabb minden Kákalaki Akkánál meg betépett látomásos utazásnál), hogy Márton Gúnár tudta, hogy tud repülni, és miközben próbálkozott, folyton előre és felfelé nézett. Oda, ahova el akart jutni.

Kedvesek, nincs tanmese, csak inspiráció van. A csattanót mindenki pattogtassa tovább magában.

A holnapi nap sem szól másról, mint hogy ébredjünk rá végre, hogy szabad lelkek vagyunk.

Igen, zodiákusi értelemben a Merkúr átlép a Halakba. És akkor? Ettől még jó sokáig a Vízöntő ragyogó csillagai előtt fog dzsiggelni. Ennek pedig magyarul csupán az a lényege, hogy nemhogy a szabadságvágyat vagy a szabadságra törekvő gondolatiságot felváltotta volna az álmodozás, hanem ellenkezőleg. A hófehér, színtiszta, édes szabadság eléréséhez most mágikus képességeket, álmokat, meditációs élményeket és mély megérzéseket is kapunk ajándékba. Hát így tessék ezt vizsgálni.

Pálcák a kézben, áldás az úton.