A Hold – magára hagyván a Plútó, a Vénusz és a Merkúr hármasát – vasárnap reggel átlép a Vízöntő jelébe. Érzelmi-lelki szinten tehát a nyitottság, és az újdonságra való fogékonyság ideje érkezik.
Kép: pinterest.com (Hades and Persephone)
Ez az átmeneti hatás jól béleli mindazt, amiről a Plútó-Vénusz együttállásnak az Uránuszhoz való kapcsolódása szól, de még a Nap-Mars kapcsolatnak is adhat érdekes perdületet. Merthogy a csillagos égbolton (is) a Rend uralkodik.
Ha úgy döntünk, a vasárnapot szentelhetjük a tabudöntögetésnek – főként szexuális és párkapcsolati értelemben. És – ha már lúd – rögvest le is hozhatjuk az eszmei szabadságharcot a fizikai síkra.
Indulhat a töprenkedés például arrafelé, hogy megnézzük: milyen érzelmeket és gondolatketreceket tanultunk át az előző generációkból előzetes normakontroll nélkül. Sorra jöhet itt szégyen, bűntudat, címkézés. Minden, amit (főként a szexualitásra, férfi-nő energetikára és párkapcsolati működésre vonatkozó) alap-igazságként kezeltünk eddig, holott távolról sem biztos, hogy tényleg az.
Ideje, hogy elkezdjük felszabadítani a mélyben morajló erőinket, és megvizsgáljuk őket napvilágnál. Mert hátha a gonosz nem is gonosz, hátha a mocskos valójában hótiszta.
Vagy elővehetjük megint az általam rajongásig közkedvelt Hádész-legendát. Mondjuk abban az olvasatban, ahogy Hádész és Perszephoné ölelkezése magában foglalja azt a folyamatot, ahogyan magunkhoz tudjuk (magunkhoz tudjuk?) ölelni saját alvilágunkban, árnyékban lévő részeinket. Akik – újra hangsúlyozom – nem feltétlenül gonoszak, rosszak, mocskosak, bűnnel teltek. Csupán árnyékban vannak.
Az, hogy valami nem hozza a jól ismert (langyos, büdös, de legalább ismerős) minőséget, még nem szükségképpen életveszélyes. Igaz?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
