fbpx

Blog

MOGY meseszirmok – IV.

MOGY meseszirmok – IV.

 

 

Mesélek Nektek egy napról, tíz és fél óráról. Meseszirmokat dobok a szélbe, Rajtatok múlik, melyikért nyújtjátok ki a kezeteket.

 
 
 

IV. szirom

 

Apajpusztán ma több a viselet, mint a modern utcai ruha. Csodálom az egyszerűségében gyönyörű kavalkádot, a darutollat, lebbenő csikósgúnyát, a karikást, a rokolyát, piros rámás csizmát. Örülök, hogy sokan nem restek alkalomhoz illően öltözködni.  Rövidesen persze rájövök, mennyivel praktikusabb a csizma a gumiszandálnál, és mennyivel szellősebb viselet lehet a csikósok ruhája a farmer-lenvászon kombinációnál… és sokkal szebb is, ami azt illeti. Sáros a lábam, rám tapad a nadrág is és a blúz is, de nem baj, mert jövőre majd nekem is…

Először a vásári portékákat akarjuk szemügyre venni. Munkaruhát keresünk, Férjnek és nekem. Elsőre megütnek az árak, bizony, nem kínai áruházi színvonal. De itt is csak addig tart a meghőkölés, amíg bele nem gondolunk, hogy a marhabőr övre tíz év a garancia, és hogy mennyi időbe telik elkészíteni egy csizmát, megvarrni és kihímezni egy blúzt, vert csipkével kidíszíteni egy alsószoknyát. És abban a régi mondásban is sok az igazság, hogy nem lehetünk olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak, hogy mindenből az olcsót vásároljuk. Mert a kínai tömegtermeléssel ellentétben a kézzel készített szandál hét év múlva is olyan, mint egy év múlva. Rásimult a lábam alakjára, hogy kényelmes legyen, ettől eltekintve elnyűhetetlen. Ugyanez a helyzet a len nadrágokkal, szoknyákkal, ingekkel. Természetesen megfizetjük a munkát, az anyagot, az időráfordítást… emellett pedig szeretnénk, hogy a kézműves termékeket készítő emberek (úgy a sajtkészítők, mint a gyümölcslét árulók, szappant alkotók és a viseletet kínálók) tisztes jólétben élhessenek kezük munkájából, és szeretettel készítsék el portékájukat, találjanak boldog bőséget abban, amivel foglalkoznak, mert hittel valljuk Társammal, hogy ez képezi (helyesbítek: ennek kellene képeznie) a mindent bíró, gondolkodó, helyét a világban ismerő, magával játszani nem engedő nemzet egyik fő pillérét. Tehát megvesszük, elkérjük az elérhetőséget, mert tudatosan óhajtjuk támogatni őket. Minél jobban, minél többet azok közül, akik felvállalták, hogy szép és kiváló minőségű termékeket alkotnak, és nem választják a könnyebb utat az aktatologatással, vagy a munkanélküli segéllyel. Erről sokat tudnék még mesélni, de nem fogok. Most nem. Ettől azonban mindenki bátran tovább gombolyíthatja a fonalat magának…