fbpx

Blog

Szeretet, a sokarcú

Ma a szeretet erőinek finom különbségeiről mesélek. Ez sem lesz rövid.

A görög filozófiában (filo-sophia!) a szeretet három arcát különböztetik meg. (Azért nézzetek Ti is utána, most lusta vagyok előlapozni a vonatkozó irodalmat, csak emlékezetből írok…)

Az erosz a testi szenvedély, a szexualitással fűszerezett földi érzelem, amit a köznyelv szerelemként emleget.

A philia a szeretetnek már személytelenebb, baráti változata, melyből javarészt hiányzik a testi gerjedelem. Így szereti fivér a nővért (szerencsés esetben), tanítvány a mesterét, kozmetikus a pszichológust, stb.

Az agapé az egyetemes, isteni szeretet, melynek se mértéke, se időtartama, se mennyisége nincsen. Legfőbb ismérve, hogy van és sugárzik.

Ha kategorizálnom kellene, az agapéra mondanám, hogy ezzel gyógyítunk a különböző kezelések (Reiki, Nadí, energia-gyógyítás, stb.) alkalmával. Nem a mienk, nem belőlünk ered, csupán kölcsön kapjuk, átengedjük magunkon. Ez a szeretet a teremtő isteni erő, ami mozgatja a Létezést.

A hétköznapi életben általában az erosz és a philia jön velünk szembe, illetve e két érzelem egyedi arányú keveréke.

Azért kezdtem a száraz definíciók ismertetésével, hogy lássuk: valamiképpen már az ókori bölcsek is kategorizálták a szeretetet. Ők még/már érezték, hogy nem minden energia egyforma.

Mi pedig már (újra) tud(hat)juk, hogy a földi létezésben minden energia. A tudomány is elismeri lassan és erőst finnyogva, hogy a Világegyetemben láthatatlan energiák rohangálnak, és hogy anyag – mint olyan – nem is létezik. Minden csupán energia, abból is különböző sűrűségű.

Fizikai testünket túlnyomórészt akként tápláljuk, hogy láthatatlan erőközpontjainkkal rácsatlakozunk erre a kozmikus erőtérre, és onnan életerőt, vitalitást, szellemi erőt és egyéb finomságokat veszünk magunkhoz. Ennek következtében aztán egészségesek, boldogok, fáradhatatlanok és kicsattanóan barnapirosak vagyunk éjjel-nappal.

Vagy majdnem.

A probléma ott van, hogy a legtöbb ember nemhogy azt nem tudja, hogyan kapcsolódhat és vehet fel erőt a mindent átszövő erőtérből, hanem annak sincsen tudatában, hogy ilyen erőtér és kapcsolódási lehetőségek egyáltalán léteznek.
Annak viszont már nagyon is tudatában van, hogy létezik neon, és olvasólámpa meg okostelefon, laptop és mikrohullámú sütő, rádió és villanyborotva, és használja is őket buzgón, rendeltetés szerint. Az elektromosság serényen rohangál a falakban, és alig van talpalatnyi terület, amit nem ér el valamilyen sugárzás (ha van egyáltalán). Az ilyes szennyeződést emlegetjük gyűjtőnéven elektroszmogként. Az elektroszmog egyik kedves tulajdonsága (sok egyéb mellett), hogy sokkal gyorsabban meríti le testünk energiakészletét, mint a futás, vagy a tanulás.

És az emberiség zöme még mindig nem tudja, hogyan küszöbölhetné ki ezeket a hatásokat. Így aztán mondhatjuk, hogy a mai kor emberében általános az energiahiányos állapot. (Természetesen nem csak az elektroszmog felelős ezért, ez csak egy példa, csak most nem akarok felsorolást tartani az energiavámpirizátor anyagokról és tevékenységekről.)

Leírom újra, mert ez nagyon fontos. A mai kor emberében általános az energiahiányos állapot.

Ha emellé a gondolat mellé odatesszük, hogy a világban MINDEN energia, akkor már látjuk, hogy ez a probléma nem is olyan aprócska.

Kép: transhealing.in

Kép: transhealing.in

Mert az ember (főleg női testben) egyetlen pillanat alatt képes lehetne akárhol és akármikor erőt felvenni a Földből, vagy a Kozmoszból. Mivel azonban ezt kevesen tudják, arra álltunk rá, hogy (i) egymástól pecázzuk el az erőlabdacsokat, (ii) pótszerekhez nyúlunk, amik azzal hitegetnek, hogy erőt adnak, pedig dehogy.

Ez – ha akarom – párkapcsolati kérdés, ha akarom, egészségügyi. Mert egy rakás betegségnek semmi más nincs a hátterében, mint lemerült energiakészlet, és egy rakás párkapcsolat ott hullik szakadékba, hogy a résztvevők nincsenek tudatában a mesésen egyszerű energetikai mozgásoknak.

Fentebb írtam néhányszor, hogy MINDEN energia. Ezért van, hogy a Lilith-kurzusokon olyan sokat foglalkozunk az energetikai gyakorlatokkal és az energia-áramlás elméletével és szentelünk annyi időt a konkrét technikáknak. Mert ezeken, kérem tisztelettel, emberi kapcsolatok múlnak. És nem csupán férfi-nő kapcsolatok.

Írok példát.

Arról volt már szó, hogy a figyelem sem más, mint összpontosított energia, amit annak adunk, akire, vagy amire figyelünk. (Ezért érdemes például rengeteg katasztrófát nézni a híradóban, mert attól javul meg a világunk biztosan, ahogy ezért fontos sopánkodni a szegénységen is, mert attól él majd mindenki boldog bőségben.)

Amikor szeretünk valakit, figyelünk rá. Amikor pedig figyelünk rá, akkor erőt (energiát) adunk neki. Ennyire szimpla. Hölgyeknél ez fokozottan igaz, de mindkét nemnél hasonlóan működnek a dolgok, csak a mennyiségen vitatkozunk.

Aztán tegyük fel, hogy szeretetünk gyümölcseként megjelenik életünkben őfelsége, a Gyermek. Ekkor az édesanya figyelme teljes egészében a gyermek felé fordul. Édesapa ugyanolyan ki- és lemerülve érkezik haza, amint szokott, de már nem kapja meg a szokásos figyelem-adagot, tehát lemerülve is marad, és úgy kezdi a következő napot. Az esetek zömében ez nem is tudatos. Még az is lehet, hogy az asszonyka próbál figyelni, mert érzi, hogy ez így nem működik, de ha nem tudja, honnan juthatna külső forrásból erőhöz, nem fog tudni két (vagy több) embert szinten tartani.

A példabeli gyermek szépen növekszik, a kapcsolat pedig sorvad. Mígnem apuka találkozik egy hölggyel, akivel elkezdenek beszélgetni. Akivel jól el lehet beszélgetni. Hogy miért? Mert a hölgynek mondjuk semmi más dolga nincs, mint figyelni. És ha jól tud figyelni, máris megadta apukának azt az erőt, amit a szegény hanyagolt eddig nélkülözni volt kénytelen. Folytassam, vagy tudjátok?

Sok esetben, amikor harmadik jelenik meg egy kapcsolatban, az nem karma, vagy Sors. Egyszerűen energiahiány. A szerető ritkán hódít azzal, hogy a csillárról ugrik szaltót egy adott pontra. A megfejtés majdnem mindig az, hogy oda tud figyelni. És így feltölti apukát életerővel.

A legszebb ebben az egészben az, hogy ha tudatos vagy rá, azonnal felismered a mintázatokat, és napra pontosan meg tudod jósolni, mi után mikor mi fog következni. Ha azonban nem tudod ezt a kis trükköt, belemész a hanyagolás-megcsalás-veszekedés játszmába.

Újra leírom, mert ez is fontos.

Mielőtt a hölgyek elkezdenek bármilyen technikai furfangot tanulni, vagy szerelmi mágiát űzni, vagy egyéb hasonló praktikákat bevetni, meg kellene tanulniuk bánni a minket körülvevő, és a testünkben jelenlévő energiákkal. Ez a belépő a nőiség iskolájába. A valódi asszonyt nem onnan ismerni meg, hogy hosszú körmei vannak, hanem onnan, hogy jól tud bánni a Földön zizegő erőkkel.
Ezért kezdünk mindig – a mitológiai bevezetés után – ezzel, és ezért folytatjuk aztán ismét ezzel a tanfolyamokon. Mert igen, valóban ennyire fontos.

Csókolom.

És itt vermelték el a házőrzőt a félreértések esetében is.

Hogy ugyanis az európai embertől az is nagy teljesítmény, ha egyféle energiára figyel, és azt felismeri. Az erők finom különbségeinek detektálása már überhaladó színvonal.

Ahogyan a figyelést is meg lehet tanulni (igen, hölgyeim-uraim, jól figyelni művészet és tudomány egyszerre), meg lehet (és nagyon érdemes) megtanulni felismerni a felénk áramló energia minőségét. Mert ezzel elkerülhetők a félreértések.

Megint példa.

Amikor valaki igazán tud figyelni (mert vagy megtanulta, vagy így született), erőt ad annak, akire figyel. Amikor pedig az a valaki, akire általában nem figyelnek (és lássuk be: a legtöbbünkre ritkán figyelnek igazán) megérzi ennek a varázslatát, ennek az állapotnak az erejét, keresni fog a múltjában hasonló élményeket, hogy helyére tudja tenni, be tudja azonosítani az érzést. (Ilyenek vagyunk mind: szeretünk kategorizálni ahhoz, hogy megérthessünk.)
Hasonló élményt ott fog találni, amikor valaki szexuálisan (is) érdeklődött iránta. Mert ilyenek is vagyunk mi, emberek: amikor valaki iránt fellobban a nemi jellegű (tehát nem csupán felebaráti) érdeklődés, arra aztán nagyon oda tudunk figyelni. Ily módon kész is a csapda: levonjuk a következtetést, hogy aki szeretettel odafigyelt ránk, az biztosan akar tőlünk valamit.

Ennyi a mese, levezetve az okokat. Nagyon azért nem kell pánikba esni, mert a legtöbb esetben, amikor ezt megfogalmazzuk, tapintatosan el lehet oszlatni a félreértéseket, sőt, ha segítő hivatásban dolgozunk, és úgy érezzük, akkor nyugodtan beszélhetünk erről rögtön a konzultáció elején.

Ehhez persze az kell, hogy mi magunk is legyünk annak tudatában, mi történik. Mint ahogy annak is, hogy – bármily hízelgő is lenne egyébként – a vonzalom jobbára nem nekünk szól, hanem a figyelési tehetségünknek, illetve az isteni szeretetnek, ami még csak nem is tőlünk ered, csupán megtisztel minket azzal, hogy rajtunk keresztül nyilvánul meg. A tapasztalat kiváló akkor, amikor helyre kell tenni az egót és a hiúságot.

Ezeknek az élményeknek sajátja, hogy nem korlátozódnak a munkaterületre, hanem elénk toppannak piacon, civilként, nyaralás közben is. És akkor (is) nekünk kell résen lennünk. Ha úgy vesszük: tudatossági gyakorlat. Ha úgy vesszük: az egész Élet folyamatos gyakorlati képzés.

Jó, ha szívetekbe vésitek, Kedvesek, hogy a szeretet: figyelem, a figyelem: erő.
Így bánjatok vele.

Pálcák a kézben, áldás az úton.