fbpx

Blog

2017. ápr. 23.: Kapcsolatok, határok

Kép: pinterest.com

Kép: pinterest.com

A mostani néhány nap szerelmi, párkapcsolati téren a határhúzásról, illetve határaink meghaladásáról is szólhat. Kinek mi az aktuális.

Határhúzásról akkor érdemes beszélni, amikor a szerelem lebegésében megfeledkezünk önmagunkról, egyéniségünket alárendeljük a kapcsolatnak, vagy a másik embernek (sok esetben anélkül, hogy erre igény lenne). Ilyenkor bizonyos idő elteltével jön az elégedetlenség, frusztráció, és újra akarjuk tárgyalni a szerződést, amit a másik fél sokszor értetlenül fogad, hiszen az ilyesféle önfeladás, alárendelődés belső folyamat, tudattalan döntés.

Sok esetben működik bennünk a megfelelésvágy (igen, még mindig): azt gondoljuk, hogy ha úgy viselkedünk, amilyenek egyébként nem vagyunk, egy embercsoport majd szeretni fog, de legalábbis befogad. Saját életem tapasztalatai mutatják, hogy ha egy olyan csoport fogad be, ahova lélek szerint nem tartozom, az már középtávon is egyrészt idegesítő, másrészt hátráltat a saját dolgaimban. A határok meghúzása (kapcsolatokban főleg) hozzásegít, hogy rálelhessünk valódi társainkra.

Határaink meghaladása a „mi” szintjén lehet például olyan helyzet, amikor az eddigi lazulós-kényelmesből kilépvén elindulunk valami felé, ami talán mindkettőnk számára ismeretlen (esetleg kicsit félelmetes) terep, de érezzük, hogy azon az úton lesz a fejlődés. Szeretem a „beleállni” kifejezést. Azt sejteti, hogy nem csak ímmel-ámmal alibizik valaki azon pozíció körül, ahol a helyét sejti, hanem beáll a munka közepébe, és teljes erejével beleteszi magát. Maradéktalanul. Kapcsolatokban – amikor ez a felvállalás mindkét oldalon megjelenik – ez minőségi ugrás, közeledés, harmonikusabb hétköznapok formájában ölt testet az anyag világában.

Akár lehet mindkettőt is, egyszerre. A Vénusz és a Szaturnusz kapcsolata a szükséges lépés megtételét segíti mostanában. Hogy merre? Az irányokat az ember a lelke mélyén találja kis, felcímkézett borítékokban. (Megjegyzés: olyan is lehet, hogy nem tetszik a javasolt irány. Ebben az esetben még mindig dönthetünk a cselekvés ellen, és indulunk újra, a „START” mezőről. Nincs szintidő, amit muszáj teljesíteni.)

Pálcák a kézben, áldás az úton.