Lelkünk hétvégén az Istenek Útján kirándul, és ha már ott túrázik, töltekezik is azzal, ami köröskörül található: magas tudással, megértéssel, a szeretet bölcsességével és a Fény erejével. Igen, érzelmi szinten is lehetséges tanulni (folyamatosan ezt tesszük amúgy, csak van, aki bevallja, van, aki titkolja).
Hétvégén eresszük gondolatainkat bátran a spiritualitás Csodaszarvasa után. Ebben nem csupán a titokkeresés, rejtélyfejtés lesz élvezetes, hanem a vadászat közbeni erdei táj. A kapcsolódó szellemi varázslás pedig az, hogy a Csodaszarvasnak nem kell elpusztulnia ahhoz, hogy teljesítse küldetését. Ő csupán az égi tanítók alkotta forma, amely arra szolgál, hogy felkeltse a vadász figyelmét.
Vegyétek észre az univerzális Sakkmester legendába rejtett furfangját! Két ifjú vadászt el akar juttatni egy csodálatos, új hazába. Hogyan lehetne ezt a legjobban elérni? Oda kellene küldeni egy remetét, aki elmeséli, milyen az ország a folyón túl? Valószínűtlen, hogy az ifjak egyáltalán végighallgatnák. A nagy ötlet, hogy felébredjen bennük a VÁGY, ami űzi-hajtja őket. A vadász nyomógombja a sosemlátott, királyi zsákmány ígérete. A cserkészés izgalma. A férfias küzdelem.
Miközben pedig ő azzal van elfoglalva, hogy vadászik, addig (mintegy mellékesen) belesétál abba a felterített célkörbe, ahova az isteni szándék eleve is szánta.
Az angyalok kara tapsikol, az új haza lányai csiklandósan kacagnak, a vadászok kellemesen fáradtak és elégedettek, a szarvas sokattudó mosollyal a szemében Fénnyé válik.
Régen így volt, most sincs másként.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
