fbpx

Blog

Szabadságos Telihold

Szerdán, a déli órákban a lélek bölcsessége hozza közelebb a távlatokat. A ritmus nem annyira a logikában, mint az érzelmekben, az érzékelés által nyilvánul meg. A ritmus nem csupán zenei értelemben, hanem általánosan: például annak érzése, hogy lépni kellene, hogy mondani kellene, hogy ölelni kellene. Vagy engedni kellene. Bölcsen tesszük, ha engedünk ezeknek a lelkünk mélyén születő inspirációknak.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Az esti órákat Telihold fényesíti. A Hold ezen állása nem csupán a kiteljesedésben segít bennünket, hanem maximumra járatja érzelmi fordulatszámunkat. Magunknak is, környezetünknek is használunk, ha ezt nem hisztiként éljük meg az anyag világában, hanem érzelmi átlényegülésként, beszélgetésekben, odafordulásban. És ha a környezetünkben az egyik Isten-szikra mégis a hisztit választotta, mi még mindig megtehetjük, hogy átöleljük, és belenézünk a lelkébe.

A mindennapokból nyert sajátéletes tapasztalatom, hogy az emberek a legritkábban vágynak arra, hogy megmondjuk a megoldást. Ehelyett figyelmet keresnek, és érzelmi biztonságot. Azt az élményt, hogy kitárják lelküket, a másik ember pedig nem nevet, nem fölényeskedik, hanem féltőn, óvó gonddal vigyázza őket, bizalmat és biztonságot teremt a légtérbe. Ez a minőség már nagyon magas szintje a gyógyításnak.

Egy másik, nagyon izgalmas aspektus a szerelem, a kapcsolatok és a kreativitás felé fordítja figyelmünket. Csütörtökön késő este mutatkozik meg legmarkánsabban ez az energetika, de még teljes öt napig nagyon jól érzékelhető lesz, aki esetleg ki szeretné használni segítő erejét valamely irányból.

Egy ideje már érzékeljük, hogy a férfi-nő játékban mozog a föld, gyorsabban folynak a patakok, erősebb a szél. Több a találkozás, gyakoribbak az érintések, van valami a levegőben, keresünk, várunk valamire. Ezt a valamit akár nevezhetjük szabadságnak is, amíg nem tévesztjük össze a szexuális szabadossággal. Illetve ez rögtön nem igaz, mert ha akarjuk, szabadságunkban áll összetéveszteni, hiszen ez is egy szintje a lehetséges tapasztalatoknak. Azonban szubjektív véleményem szerint sokkal izgatóbb kérdés, ha a szabadság inspirációját a szerelmet, a kapcsolatokat felügyelő morális üvegházban permetezzük szét, és figyeljük, mi történik. Szabadság: úgy is (sőt, főleg úgy) mint dogmadöntögetés.

A dogmát onnan lehet felismerni, hogy sosem kérdőjelezi meg senki, mert pici korunktól kezdve úgy élünk, hogy ezek így vannak, és kész. Önmagában ez nem lenne baj, mert pl. a gravitáció valóban így van, és kész. A problemancik ott kezdődnek, amikor ezt az „így van és kész”-t, átvisszük emberek által alkotott tézisekre és ideákra. Mert korántsem biztos, hogy ami az egyik embernek az élettervében megjelenik, az a többiek mintáihoz is passzolni fog. Már nagyon régen nem tartjuk be azt az alapvető princípiumot, hogy mindenki a saját életét uralja és mindenki a saját haját fonogassa ahelyett, hogy a máséval törődne. Hogy ne máson akarjunk uralkodni, hanem saját ösztönerőnket hajtsuk uralmunk alá. (Azért van ez egyébként, mert máson uralkodni sokkal könnyebb. Látszólag.)

Tudjátok, hogy az érzelmek és kapcsolatok szabadsága számomra talán még az anyagi szabadságnál is előbbre való. Mert az ember – MINDEN ember – fényszellem, szabad létező.

Ezért ma arra biztatlak Benneteket, hogy menjetek ki az Életbe, és merjétek szabadon megélni érzelmeiteket, vágyaitokat (az önismeret útját járó embernek nagyon fontos tétel az életében, hogy felismerje a valódi vágyait, és meg tudja őket különböztetni a környezet által ültetett, vagy az „egó” által növesztett késztetésektől). [Lásd még: Vadregény musical, Hamupipőke monológja.]

Ha valamit vágytok tenni, ha valakit vágytok érinteni: tegyétek, érintsétek (tanuljátok, táncoljátok, stb.) kísérleti jelleggel, ebben a néhány napban. Eljött az idő: nyílnak a börtönajtók, omlásban a falak. Belső fényünk ragaszkodik jussához és lassanként (avagy hirtelen) visszatalál önmagához.

Pálcák a kézben, áldás az úton.