Vénusz a Szerelem, a szenvedély egyik megjelenítője, a Jupiterhez pedig – többek között – a kiáradás tartozik. Ehhez adódik a Rák csillagkép egyik analógiája, a gondoskodó szeretet.
Ebben a vonatkozásban lágy, ugyanakkor teherbíró és igen intenzív energetikáról beszélhetünk. Szexuális értelemben is aktívabbak, találékonyabbak vagyunk mostanság, és a szerelem élőképeiben sokkal-sokkal több a spirituális tapasztalás, mint az unalmasabb napokon (amik meg nincsenek is sosem).
Nem csak a hölgyekre jellemző ezek alatt az égi hatások alatt a gondoskodás, odafigyelés.
Van azonban egy olyan aspektusa a Szeretet erejének, amelyről ritkán beszélünk.
Jó, ha tudunk arról, hogy az emberek többsége alapértelmezett üzemmódban nem különbözteti meg a szeretet finom válfajait, merthogy nem képes rá. Sehol nem tanulunk olyan mértékben egymásra hangolódni, hogy a szubtilis különbségeket érzékelni tudjuk. Sőt, többnyire már az is haladás, ha valaki megérzi, hogy egyáltalán történik valami.
Aki valamilyen segítői hivatásban érdekelt, bizonyára találkozott már azzal a jelenséggel, amikor a vendég tévesen dekódolja az átadott energia minőségét.
A spirituális csapáson slattyogóknak illik arra tudatosnak lenni, hogy a teremtett világban MINDEN energia. A figyelem is energia, a szexualitás is energia, miként a Reiki (Prána, Szentlélek, Chi, stb.) is energia. Érdemes előre felkészíteni arra a vendéget (pláne, ha ellenkező nemű), hogy intenzív erőtérben fogja magát találni, a rajtunk áramló szeretet kereszttüzében. Ezt az érzetet a fizikai testbe süllyedt szellem (főként az első élmények esetében) gyakorta értelmezi szexuális érdeklődésként, férfi-nő vonzalomként.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a tudományos világ is ismeri a jelenséget, még ha részben mással is magyarázza. Kevés ember van, aki ne hallott volna még olyat, hogy a paciens beleszeret a pszichiáterbe.)
És ezért van az, hogy – ha nem vagyunk érzelmeink és érzeteink apró különbségeire tudatosak – erotikus vonzalom ébred bennünk egy-egy mély, őszinte, lélektől lélekig ható beszélgetés következményeként.
Mindezt természetesen nem azért írtam, mintha baj lenne. A helyzettel visszaélni nem csak segítői hivatásban, hanem bármely szituációban etikátlan, a többi azonban mindig egyéni mérlegelés, vágy, szabad akarat, fizikai képesség, családi- és lelkiállapot, anyagi szint, politikai nézet és vallási irányultság kérdése.
Vicceltem.
Pálcák a kézben, áldás az úton.