Advent meseszép idején egy halom bolygó jár a Kígyótartó csillagkép égi cikkelyében. Tudjuk már jól, hogy ez az időszak a befelé fordulásról, összegzésről szól. Emellett azonban terítékre kerül az erők uralásának izgalmas témaköre.
A bolygócsokor okán életünk majdnem minden területe érintett, alapanyag van tehát gazdagon. A próbák (lehetőségek) arra kérdeznek rá, vajon milyen hatékonysággal tudunk gazdálkodni erőinkkel, energiáinkkal. Hova engedjük őket ellenőrizetlenül elfolyni? Ki(k)nek adjuk önként, tudatosan? Mennyire ügyesen és találékonyan összpontosítunk? Milyen területeken megy jól az indulatok uralása, és hol lehet még fejlődni?
Nagyon izgalmas rálátni arra, mi az az egy-két (általában tényleg nagyon kevés) terület, ami máshogy működik, mint a többi. Írok példát. Tegyük fel, hogy az életem legtöbb dolgában OK vagyok a félelmeim felismerésében, transzformálásában. Megtartom a saját erőmet, belül vagyok, rendben vagyok. De van egyetlen kép, ami ha megtörténik, lefagyok, megdermeszt a rettegés és képtelennek tűnik, hogy akár csak annyira összeszedjem magam, hogy lélegezni tudjak. Ez a kép lehet a gyermekekért való aggódás, a féltékenység bizonytalansága, rovarok vagy kígyók… egyszerűen bármi.
A Kígyótartó csillagkép adhatja nekünk azt az ügyességet (persze ha odafigyelünk), hogy felfejtsük az ezen helyzetek alatt rejlő tanításokat és úrrá legyünk a látszólag uralhatatlan (vagy eddig uralhatatlannak bizonyuló) zsigeri felindulatainkon. Hasznos gondolat lehet még a gyakorlás előszobájában, hogy segítséget kérni ér. Esetleg alkalomszerűen már a végkimerülés, összeroppanás előtt is. Lassan megszokhatjuk azt is, hogy szükségtelen túlfeszülnünk. Hiszen kaptunk társakat az együttjátszáshoz.
Pálcák a kézben, áldás az úton.