A vasárnap – amellett, hogy a kereskedelem, a vásár napja – most az álmodozás lehetőségével is kiegészül, mégpedig nem akárhogyan.
Kép: alphacoders.com
Vasárnap egyfelől erősen igényeljük, hogy kifejezzük gondolatainkat, megbeszéljük a bennünket foglalkoztató izgalmas témákat, megismerjük társaink véleményét, szellemiségét. Ehhez jön az álmodozás igénye és képessége. Eszünkbe ne jusson ezen a csodás vasárnapon ketrecbe zárni képzeletünket! A Neptunusz teremtő inspirációja következményeként most van itt az ideje a teremtő álmodozásnak. A hogyanokkal továbbra sem kell foglalkoznunk. Egyszerűen csak töltsünk el sok időt tündérálmainkkal, itatódjunk át a színekkel, látvánnyal, hangulattal; ha kell, tanuljuk meg a gyermekeinktől, hogyan kell professzionálisan, minden rációt, következetességet félredobva álmodozni. A lényeg tényleg az, hogy a lelkünk mélyéből csalogassuk elő az ábrándjainkat, valódi, igaz vágyainkat. Éééééés (a Nap-Merkúr együtt-hatás miatt) ezeket írjuk le, beszéljük meg, és lássunk hozzá a megvalósításukhoz.
Két dolgot emelek csak ki: (i) amire valódi vágy ébred bennünk, azt mi odakészítettük magunknak az útra, és odakészítettünk hozzá/mellé minden szükséges eszközt, forrást, de tényleg mindent. Pénz, paripa, fegyver: nem akadály. És (ii): csak olyanokkal beszéljünk álmainkról, kizárólag azokat a társainkat engedjük vágyaink földjére, akik áhítatképesek, akik nem gázolnak át a mezőn sáros ólomcsizmában. Egészen nyugodtan válogassuk meg, kivel osztjuk meg lelkünk belső világát. Nem arra van szükségünk ugyanis, hogy százképpen elmagyarázzák nekünk, melyik vágyunk miért nem sikerülhet. Hanem ellenkezőleg.
A professzionális álmodozáshoz természetesen vagányság kell. Kockázatvállalás. De megéri. Bőven megéri. Mikor jól csináljuk, akkor valódi vágyaink kényszerpályája a megvalósulás. Nem is történhet másképp.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
