Kép: alphacoders.com
Az égi vándorok közül hárman járnak immár a Halak jelében. Emiatt hangsúly kerül a befelé fordulásra, az érzelmek világára és a mély lelki tartományok felderítésnek szükségességére is.
Megjelennek a befejezéssel kapcsolatos tapasztalatok is. Akármilyen árnyalattal színesedett is a véget érés üzenete, talán a legfontosabb (és minden esetben közös) vonulat ezzel kapcsolatban, hogy éljük át, tapasztaljuk saját bőrünkön, hogy a félelem, a rettegés felesleges; a maró űr a szívünkben csak látszólagos. Aki ott volt, ott is marad, függetlenül attól, hogy látjuk-e még egymást ebben az életben, vagy nem.
Lelkünk mélyén lakozó motivációinkat, zsigeri ösztöneinket most lépésről lépésre felfedezhetjük, megérthetjük. Segít ebben az analitikus vizsgálat (ilyet sem sűrűn szoktam írni…): vizsgáljuk meg, milyen érzelmeket keltenek bennünk élethelyzeteink (koncentráljunk főleg a zsigeri, hirtelen támadó indulatokra), és ne azt kutassuk, ki miért hibás és mit tehetett volna máshogy, hanem szedjük atomjaira saját reakcióinkat, érzelmeinket.
Meglepő felismerésekkel gazdagodhatunk ebben a praxisban. A másik áldás meg az, hogy minél több ilyesmit nevezünk nevén, annál szabadabbá válunk.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
