Szombaton az égen vándorló princípiumok többségének lesz Halak-érintettsége (akár zodiákusi, akár csillagképi értelemben), a Hold pedig a Bak nyugodt, megfontolt jelében jár. Ha úgy választjuk, mindkét nap telhet befelé figyelve, nyugalomban.
A múlt le nem zárt fejezetein és visszatérő leckéin való merengés váratlan, édes gyümölcsökkel kedveskedik: a megértés a legtöbb fájdalmas, gyilkos élethelyzetnek elveszi az élét.
Kép: victorstd8.deviantart.com (Friends forever)
Jól tesszük, ha odafigyelünk most az apró részletekre, és saját életünkkel foglalkozunk, saját lelkünk mélységeit vizsgáljuk. Fontos, hogy utunkat és elért eredményeinket kizárólag önmagunkhoz viszonyítsuk, soha ne másokhoz. Amint másokhoz mérjük magunkat, belecsöppenünk a versengésbe, és a versenyekről általában érdemes tudni, hogy mindig nagyságrendekkel több vesztesük van, mint nyertesük.
Jó és nemes dolog tud lenni a sportolás, amíg nem a másik ember legyőzése, hátrataszítása a cél. Értem én, hogy nemes küzdelem és győzzön a jobbik… de vajon nem lehetne érdemes lassan lecserélni ezt a mentalitást azzal, hogy tojunk a részidőre, a lényeg, hogy minél többen bicajozzunk együtt, közben hatalmasakat nevessünk, bevárjuk a kisebbeket is és este a tűznél mindegyikünknek elénekeljük a nótáját? Mi lenne, ha nem néznénk a célfotót? Mi lenne, ha győztes és vesztes helyett mindenki a „kösz, hogy jöttél, kapsz egy masnit” kategória lenne?
Szeretek mélyen az emberek szemébe nézni. Az olyan játékokat szeretem, amikben nincs legyőzött pozíció és nincs győztes, aki veri a mezőnyt. Nem hiszek a „vagy-vagy” típusú játékokban. Az „is-is” játékokat szeretem.
Élethosszan.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
