Kép: alphacoders.com
A kedden kezdődő időszakban lényegi dolgokra érezhetünk rá, ha tágítjuk határainkat. Szándékosan nem feszegetést írok, feszegetve lenni senki nem szeret, és ebben a fogalomban ott az ellenállás is. Sok esetben elég tudatosítani, hol a határ, és ha elég sokáig rajta tartjuk figyelmünket, akkor magától, lágyan és szelíden tágulásnak indul a ketrec. (Tudom, képzavar. Nem baj.)
Mostanság lelkünk segít, hogy az igazán lényeges dolgokat ki tudjuk teljesíteni. Figyelem! A teljesség nem a habosbabot jelenti! A teljességben benne van a világosság és a keserűség egyaránt. És ez így van jól, tekintve, hogy tapasztalni jöttünk a testünkbe. Tapasztalni a teljességet. Minden formában, előjel nélkül. Vagyis inkább mindenféle előjellel.
Tapasztalhatjuk például a most induló időben a spiritualitás hétköznapi formában történő jelenvalóságát. Ugyanez a praxis az is, amikor gondolatainkkal, érzelmeinkkel teremtünk.
Valójában persze sosem teszünk mást. A titok abban áll, hogy megtanuljuk először felismerni, később tudatosan irányítani, a javunkra fordítani ezt a folyamatot.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
