Szombatra lesz egzakt, de még utána is érezhető lesz az igazmondást segítő energetika. Mindannyian tudjuk, hogy néha nem könnyű megmondani az igazat, és könnyebb az út a hazugság felé. És meg is magyarázzuk magunknak, hogy ezzel tulajdonképpen van, amikor jót is teszünk. Jó zsivány módjára (a kifordított erkölcs alapján) így jött létre a kegyes hazugság intézménye, ami azért nevében megőrizte valódi lényegét. A csapda ott van, hogy a hazugság soha nem kegyes, hosszútávon mindig nagyon kegyetlen.
Ebben az időszakban arra is rá tudunk látni, hogy morál (erkölcs) ott kell, ahol az emberek elvesztették a kapcsolatot saját MAG(j)ukkal, az Isten Rendjével. Ahol a cselekedetek motivációja a Szeretet, vezérlő elve a Fény, ott nincs szükség társadalmi közmegegyezésre és erkölcsre.
A mostani napok különlegessége abban áll, hogy mindezt nem csupán felfedezni tudjuk, hanem erőt, tüzet, szenvedélyt is kapunk ahhoz, hogy átlépjük a megalkuvások kereteit. Természetesen nincs arra szükség, hogy kéretlenül, kinyilatkoztatásos, idegesítő hangnemben mindenkit megbántsunk az őszinteség ernyője alól kikiabálva.
Arra viszont égető szükség van, hogy fejezzük be a hazudozást. Önmagunkon kezdjük! Vegyük észre, fedezzük fel, mely területein önámítunk gyönyörű életkénknek. Aztán innen mehetünk kifelé: közeli kapcsolatainkra, majd a külvilágra. Ezzel párhuzamosan pedig figyelhetünk arra, hogyan kommunikálunk. Ha tudjuk, hogy biztosan nem fogunk, ne mondjuk, hogy „majd jelentkezem”. És ilyen apróságok. Emlékezzetek: a gazdag jutalom és a király barátsága az igazmondó juhászé. Mindig. Vegyétek észre a rejtett beavatást a mesékben!
Ehhez kicsi segítség, hogy bármennyire is szeretné velünk elhitetni a „külvilág”, döntéseinket önmagunkon kívül senkinek sem vagyunk kötelesek megindokolni. A „csak” nem szájalás és tiszteletlenség, hanem ősi bölcsesség. Ennél már csak az „azért, mert így döntöttem” jobb szerintem. Mert ezen nem lehet fogást találni. Próbáljátok ki minél többször, és látni fogjátok, hogyan kerül vissza a kormánylapát a kezetekbe. Felemelő érzés.
Pálcák a kézben, áldás az úton.