Kép: alphacoders.com
Csütörtökön még mindig a harmóniát célozza a lelkiségünk. Előfordulhat, hogy szembejönnek olyan helyzetek, ahol látszólag le kell mondanunk szabadságunk bizonyos aspektusairól az érzelmi egyensúly érdekében. A hangsúly ezúttal azon van, hogy „látszólag”. Mert a valódi lelki harmónia maga a teljes és tiszta szabadság megélése.
A Vénusz és a Jupiter közeledése tovább árnyalja ezt a harmónia-dolgot. Kapcsolati értelemben az igazság-tisztaság létráján mászhatunk egyre feljebb, és érdekes töprengenivaló az is, hogy kapcsolatainkban hogyan képviseljük saját belső igazságunkat.
Izgalmas lehetőség ezen kívül, hogy Isten felé most nem a hagyományos sápogásos, óbégatásos kívánságmalommal közelítünk, hanem csendes befogadással. Egy laza kísérleti időszakban megnézhetjük, mi történik akkor, ha nem mi mondjuk meg Neki, hogyan szeretnénk a micsodát, hanem megpróbáljuk a dolgokat ráhagyni, hadd csomózzon-intézkedjen kedve szerint. És mi csak szemléljük a történéseket, és spontán vesszük a hullámokat, kanyarokat, ajándékokat.
Ez a működés talán azt igényli, hogy sokkal türelmesebbek legyünk magunkhoz is, Istenhez is. Kell idő, amíg hozzászokunk, hiszen egész életünkben valami egészen másfélét tanultunk és gyakoroltunk. Talán kell hozzá belső erő is, hogy az első megbillenésnél ne zuhanjunk újra bele az akaromakaromba.
Másfelől viszont – ha sikerül – talán kioldódik életünkből a görcsösség. Talán bebizonyítja a Teremtő, hogy egészen jól boldogul ő is a szervezési feladatokkal, és talán Neki még nálunknál is jobban megyen a multitasking.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
