Szombaton ha úgy érezzük, megnyithatjuk magunkat a művészi élmények, ihletett alkotás misztériuma számára.
Kép: abstract.desktopnexus.com (Dancing in the Autumn Forest)
Sok erő adódik össze a Kozmoszban, melyek támogatják ezeket a folyamatokat. Lehet ilyenkor a lélek örök igazságairól tanulni, táncolni, vagy létrehozni valami kézzelfogható alkotást. De közelebb kerülhetünk saját belső birodalmunkhoz akár azáltal is, hogy csak elrévedünk valamely képen, zenét hallgatunk, járunk a természetben egy jó nagyot.
Amikor a társaink felé fordulunk (azzal a fajta teljes figyelemmel, ami a spirituális gyakorlatok és gyógyítások lényege), tapasztalhatjuk azt a bizonyos EGYség-élményt, amit sehogy máshogy nem lehet elsajátítani, mint tapasztalás által. (Később már könnyebb: ami egyszer megvolt, utána egyre gördülékenyebben jön újból és újból.)
Társaink, önmagunk, környezetünk és a művészetek által Isten különböző arcait ismerhetjük meg. Itt is fontos tényező, hogy engedjünk magunknak időt, nyugalmat és teret az életünkbe való megérkezéshez. Amikor fénysebességgel száguldunk át valami felett, talán villámgyorsan elérünk A-ból B-be, ám lemaradunk a táj szépségeiről, csodáiról. Ugyanígy van ez saját életünkkel is.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
