Pénteken vegyünk ki szabadságot és szenteljük az időt a szeretetnek. Minden más baromira ráér. Mindegy az is, hogy milyen formában tesszük ezt. Lehet anyai, gyermeki, szeretői minőség, lehet az alanya egy másik ember, kiscica, kutyus, növények, vagy maga Isten, vagy egy piros bogyó; ez a nap a szeretetről szóljon!
Erő, lendület, elszántság van most a szeretet mögött. Ez a hatás megint nem a lagymatag güngyörgetésről beszél. A most érezhető szeretetnek tartása van, tüze van, ereje van. Még talán szenvedélye is van.
Trouvaille erre a napra, hogy ezt a világépítő szeretet-ragyogást lesz hogyan kinyilvánítani a külvilágba. Hiszen ott a drága Hold a Merkúr nyakában, vagyis érintkezhetünk lélektől lélekig, nem is kell szavakkal rontanunk az esélyeket. Most válik világossá, hogy ha szeretet van, minden van; és hogy a szívbéli lelkesedés bírja a legpöpecebb teremtő varázslatokat az anyag világában.
Kísérletezzünk bátran: pazaroljuk szeretetünket érdemtelenre és érdemesre, mindenkire és mindenre, akivel (amivel) találkozunk (vagy nem találkozunk)! Szórjuk végtelen bőségben, válogatás nélkül.
Majd ébredjünk rá megszeppent alázattal, hogy nincs érdemtelen, nincs felesleges, nincs hiábavaló, ha a tiszta szeretet ragyogásával zuhanyzunk. És örüljünk, hogy még ebben az életünkben tapasztalhattuk ezt az élményt.
A gyakorlási lehetőség nem korlátozódik erre az egy péntekre.
Pálcák a kézben, áldás az úton.