Ezen a héten a péntek nem egyszerűen a hét ötödik napja, hanem a Mágia kapuja.
Ebben az időszakban már jó ideje a Tejúton jár a Nap, ami eleve is az isteni igazságok érzékelését, megélését jelzi. Az életünkbe keveredett gátak is azért olyan szorítóak most, mert mélyen belül az isteni tervet akarjuk végrehajtani, és konfliktus alakul ki, amikor a társadalmi normák és a rosszul értelmezett felelősség- és/vagy kötelezettségvállalás okán mi ehelyett elmerülünk az ingoványban és még tempózunk is lefelé.
Ez a csodálatos nap lehetőséget ad nekünk arra, hogy felismerjük életünkben azokat a területeket, ahol a valódi Fényt szolgáljuk, és elengedjük azokat, ahol nem. Kapu nyílik az igazságra, azokra a helyekre tudunk koncentrálni, amik kiemelt figyelmet igényelnek, persze ehhez szükséges legalább minimális tudatosság.
A mostani mágikus erők, a magas szintek által támogatott tudatosság vezetnek el a beavatásokhoz. Beavatás alatt azt értem, amikor megélünk egy tapasztalást, de nem csapódunk öntudatlanul faltól falig, hanem megállunk, és ráébredünk, miért kaptuk, mit jelent és mire tanít. A beavatástól nem választható külön a megértés.
Ne lepődjünk meg, hogy belső világunk, érzelmeink most kézzelfogható formában kívánnak megjelenni. Most van ideje annak, hogy testet öltsenek késztetéseink, akár művészi alkotás formájában.
Ma az átlagosnál nagyobb az esély valódi ösztönerőink, motivációink meg- és felismerésére.
És hogyan zajlik ez a hétköznapokban? Az ösztönök a mindennapi élet során mutatkoznak meg. Indulatok, érzelmek ébrednek bennünk, mi pedig ilyenkor ránézhetünk helyzeteinkre kívülről, megtanulhatjuk uralni, később önállóan működtetni az érzelmek és a lélek rejtett világának hatalmas erőit. Ilyenkor mondják valakire, hogy mágus meg varázsló, pedig semmi másról nincs szó, mint hogy neki sikerült átvennie az uralmat az ösztönerői felett, és az így nyert elmondhatatlan potenciállal a kezében az egész létezés, a négy elem világa játékszerré törpült a kezében. Izgalmas és kedves játékszerré persze, de azért mégis játékszerré. Szerintem ez a minőség sokunknak célérték.
A magyar hagyományban a péntekhez, a tizenharmadikához és Luca napjához is kapcsolódnak mindenféle boszorkányos praktikák, a holnap nap pedig mindezt egyszerre hozza el nekünk, tehát érdemes ezt a vetületet is vizsgálni.
Most ne a feketemacskás babonaságokra gondoljuk, hanem figyeljük meg, hogy a magyar hagyományban a boszorkány nem a gonosz, büdös rusnya banyát jelenti, ez a réteg többnyire a katolikus erkölcsiség tiszta és kedves (?) import árnyéka.
Nálunk a boszorkány a szépasszony, a füvesasszony, a gyógyító asszony, a dúla, a bába. Érti és érzi a többiek lelkét, előtte nem marad rejtve az igazság. Tiszta ember, tiszta gondolatokkal, képmutatás nélkül, ezért képes arra, hogy a társai valódi arcát is meglássa. (Azért üldözi annyira az egyház egyébként, mert sokkal közelebb áll a tiszta forráshoz, mert a valódi boszorkány életvitelén, ténykedésén nem lehet fogódzót találni.) A szépasszony hoz termékenységet a földekre, az ő szeretete növeszti az állatot és jóindulata tartja meg egészségben a gyermekeket. A magyar hagyomány boszorkánya élettel gyógyít. Gyógynövényekkel, szómágiával, szeretettel. És akinek a lelke tiszta, élete átlátszó, mint a kristály, annak az arca sem lehet csúnya. A mi boszorkányunk, az ős-emlékezet boszorkánya gyönyörű, akármennyi idős. Mert harmónia sugárzik belőle.
A Fény születését megelőző 9 napban nyitva a kapu, adott a lehetőség: saját magunk legmélyére merülni, leásni a szilárd kőzetig és ott, a legmélyebb ponton, a legnagyobb sötétségben kiárasztani a Fényt, hogy az életünk minden szintjét, minden sarkát, minden oldalát beragyogja, átjárja. Most még merülünk, most még kutatunk, de már tudjuk, hogy ezzel az a célunk, hogy újra felfedezzük magunkban a Teremtő Isten szikráját, az elmúlhatatlan, hazahívó, szeretetteljes ragyogást. Ezt a célt pedig a gyógyító szeretet csodája, a tiszta, őszinte erő varázslata segíti. Jóllehet a boszorkány inkább női minőség, erővonalai és bizonyos attribútumai a férfiakban is megtalálhatók.
Figyeljük meg, hogy ez a nap (miként bármely más nap) annak balszerencsés, aki annak képzeli. A pech annak jár, aki félelemben él és teremtő ereje üzemanyagául az aggódást és sopánkodást használja. Ellenben aki a stabilitás, egyensúly és bizalom benzinét tankolja, annak nincs balszerencse. A pech vagy a szerencse kizárólag egyéni döntés eredménye. Fel lehet úgy is fogni, hogy innunk mindenképpen kell, de mi választhatjuk, hogy a pohárban mérges üröm van, vagy meggybor.
Most minden mágikus praxis közelebb visz Istenhez (közelebb önmagunk valódi lényegéhez). Most minden művészet mágikus praxis. A művészi tevékenység, a műélvezet, zene, színház, tánc, festészet, stb… minden, minden az emelkedést segíti most.
Legyen a péntek (este) előirányzott programja, hogy elengedjük magunkat, és hagyjuk bennünk uralkodni a harmóniát, az egyensúlyt, a transzcendens világok érintése nyomán ébredő lágy, selymes, szívfájdítóan édes érzelmeket, ragyogást, békét. Figyeljetek oda. Ez a nap spirituális élménnyé emeli a legprofánabb tevékenységeket is. Mert a mához játszó titok az, hogy nem a helyzet spirituális, nem az élmény mágikus, nem a tapasztalás a beavató. Hanem az ember. Az anyag világába érkezett, isteni erők fölött diszponáló, örökké létező szellem.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
