A fotót az Internet egyik rejtekes zsebének köszönöm.
A hét eleje nagyon jó ideje a tanulásnak, tanításnak. Indulhat a csacsogás is. Most könnyen fogalmazunk, átlátjuk a nagy összefüggéseket. Most inkább ahhoz kell akaraterő, hogy valakit vagy valamit ne értsünk meg. És a jó az egészben, hogy mindez változatlanul a szabadság irányába mutat. Minél több lényegi tudást gyűjtünk, minél több társunkat értjük meg, annál szabadabbá válhatunk.
És még mondja valaki, hogy a Nyilas ideje izgalmatlan…
Ezen kívül ott van még nekünk a Rák Hold, aki hozza a szokásos gondoskodós, dédelgetős, szeretgetős formánkat, mindezt az idő egy részében úgy, hogy közben lelkünk valami brutálisan rinocérosz erővel és világforgatási motivációval gazdagodik.
Másik olvasatban ez érzelmi hullámvasutat is jelent, amiben a jó hír az, hogy az említett göndörvonat tulajdonképpen egy vidámparki játék, aminek a mélypontjain is sikítva nevetünk.
Olykor azért sírunk is, vidámpark ide vagy oda. Ám jó, ha tudjuk, hogy – a könyvcímmel ellentétben – sírni egyáltalán nem csak a győztesnek szabad.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
