A Hold – a Tejútról érkezvén – magával hozza a magasabb világok üzeneteit. Ezek nem tudatosulnak feltétlenül és mindig, de érzelmi szinten bennünk vannak, és ha úgy döntünk, egy esetleges nagy helyzetben már erről a szintről lépnek akcióba.
Ez a Nimród-meditáció első napja.
Ezekben a napokban még mindig jelen van a tűz, a lelkesedés, a tettek fontossága. Emellett persze az őszinteség és az igazság inspirációja. Jelen van itt az elme megtisztításától kezdve az életünk uralását segítő, felszabadító lépések megtétele is.
A lépésekről és a döntésekről úgy általában: mindenki a szabad döntés, szabad elhatározás jogával és képességével érkezik a Földre. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy mindenki kizárólag a saját életével kapcsolatban rendelkezik valódi kompetenciával, és ezt a két eszmét komolyan át is érezzük a velejéig, akkor azonmód értelmüket vesztik a „fájdalmat okozott”, „mit tett velem”, „a vesztébe rohan” – típusú ömlengések.
Létünk boldogságának egyik kulcsa annak megértése, hogy mindenkinek, MINDENKINEK joga van akárhogy dönteni. Rosszul is. (Egyébként meg ki jogosult megítélni, hogy egy döntés jó vagy rossz?)
Ezért hát – ha valakivel kapcsolatban valamilyen hasfájásunk keletkezik – bátran mantrázhatjuk a következőket:
„Szabad Neki. Szabad Neki rosszul dönteni. Szabad Neki szenvedni. Szabad Neki szakadékba rohanni. Szabad Neki alacsony szinten működni. Szabad Neki nem dönteni. Szabad Neki tisztességtelenül játszani.”
A sor a végtelenségig, a végső megnyugvásig folytatható. A másik embert ezzel a hozzáállással természetesen nem változtatjuk meg (vagy csak áttételesen), magunknak azonban elhozhatjuk a belső békét.
Aztán innen már csak egy lépés, hogy ha Ő szabad, akkor az vagyok én is, és valamennyi fenti mondat rám is igaz, ugyanúgy.
Pálcák a kézben, áldás az úton.